A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről

29

Móz. 14, 31; Bin 7, 20; 1 Sám. 12, 19; Éf. 4: 4, 5; Jel. 3, 12; Csel. 20, 32). A keresztségből sem származhatik érv valakinek istenségére nézve, sőt inkább a tárgymegismeréséből, melyre megkereszteltetünk, kell kinyomozni, hogy mi a keresztség (lásd: 1 Kor. 10, 2; Csel. 19, 5; Mát. 3, 11; Róm. 6, 3; Márk 10,39; 1 Kor. 12, 13; Csel. 1, 5; 1 Kor. 15, 29). Ennélfogva: megkeresztelteim az atyának, fiúnak és szentléleknek nevére annyi, mint beavattatni ama tanitmány hivésébe és vallásába, mely az Atyától adatott, a flú által hirdettetett s halálával megerősittetett, és a szent lélek által megpecséltetett. Vagyis: fogadalmat tenni arra, hogy hiszünk az Atyában, ki a kér. vallás szerzője, a fiúban, a ki közbejáró, és a szent lélekben, melynek ereje csodákat müveit, és a mely üdvösségünknek záloga.

44. §. Jánosnál — 1 Ján. 5:1,8, — a három mennyei és a három földi bizonyság-tevők a bizonyságtételben egyek. Ily erkölcsi egységről van szó a Csel. 4, 32. versben is. Ily módon egy a fiú is az atyával (Ján. 10 30; v. ö 17: 11, 12, 22, 23). E tanuk pedig azt bizonyítják, hogy Jézus az Isten fia (1 Ján. 5: 1, 5). Ezt bizonyítja az Atya (Mát. 3. 17; 17, 5; Ján. 12, 28), a fiú (Mát. 26: 63, 64; Ján. 8, 18) és a szent lélek a pünköst ünnepén az apostolok szája által (Csel. II., Ján. 16,14).

45. §. A mi tiszteletünk tehát több egyenlők között meg ne oszoljék (Mát. 6, 24), hanem határolódjék teljes szívvel az egyetlenegy Istenben (1 Pét. 1, 21; 1 Kor. 10, 31; Mát. 4: 10), az Atyában, a kitől mindenek, és mi is őbenne (1 Kor. 8: 5, 6). —

MÁSODIK FEJEZET.

Az Isten akaratáról.

1. §. Minthogy Isten megismerése a) az ő tulajdonságainak, b) akaratának, és c) müveinek ismeretében áll, — miután tulajdonságait már láttuk: következik az Isten akarata; de nem az, a mely az ő lényegét alkotja

Ellenvetés 1 Ján V 7. versből.

Az isteni akaratkülönböző értelemben.