A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
23 24. §. Ama viszony következtében, mely az Isten és a teremtmények közt van, beszél a szentirás Istennek némely erkölcsi tulajdonságairól vagy erényeiről is, milyenek a jóság, igazságosság stb.; nem mintha Istenben szoros értelemben véve erények lennének a roszak elkerülésre, melyektől már természeténél fogva ment és tiszta, hanem, mert az Isten cselekedetei az emberek ilynemű erényeinek (a mennyire a kettő közötti különbség engedi) bizonyos hasonlatosságnál fogva megfelelnek. 25. §. Mondatik az Isten jónak, sőt legjobbnak (Mát. 19, 17), nemcsak azért, mert természeténél fogva szeretetreméltó (Zsolt. 24, 8), mint legfőbb jó; hanem, mert a haszon minden reménye nélkül, tisztán az ő jóságából és bőkezűségéből, mint kútfőből folyólag az ő teremtményeivel — nemcsak az érdemtelenekkel, hanem gyakran az ép ellenkezőt érdemlőkkel is — jót tesz; teszi pedig a jót az ő jóságának különféle ténykedéseivel, u. m. türelmével az engedelmesség elvárásában, hosszútürésével a büntetés halasztásában, szelídségével az enyhítésben, kegyelmességével a mérséklésben, előzékenységével a megbocsátásban, kedvezésével a jóltevésben, újra meg újra buzdítva és intve a megtérésre, egészen addig mig bölcsesége jósága szétáradásának határt szab (mint Zsolt. 85: 5, 15; 102: 8,9; 144: 8,9; Jóéi. 2, 13; Róm. 2, 4; Éf. 2: 4, 8, 9; Tit. 3, 4; Róm. 11, 6). 26. §. Istent tehát teljes erőnkből viszont szeretni, jótéteményeit becsülni, kegyelmét és irgalmasságát meghálálni tartozunk. 27. §. Az eddig említett tulajdonságaiból következik, hogy Isten ugyan az ő természetének kitűnőségénél fogva minden mások fölött álló fenséggel s az összes dolgok fölött álló hatalommal és joggal bir; uralmát azonban az ö jótéteményei érdekében gyakorolja, melyeket minden teremtményeire, főleg pedig az okos lényekre szétaraszt; mert ezek amaz alapok, me-Az Isten erkölcsi tulajdonságai. Az Esten jó. Isten joga a teremtményekkel szemben.
