A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
22 Mik vannak Istenben csak kitűnő értelemben ? Az Isten mindenütt jelenvaló. Haszonvétel. gában foglalja, úgy, hogy a végtelenség nem annyira különálló tulajdonságnak, mint inkább a tulajdonságok foglalatának vagy tartalmának mondható, mert Istennek minden egyes tulajdonsága végtelen. 21. §. Következik C), hogy a mikor oly dolgokat állítunk Istenről, melyek a teremtményekben csak tökélytelenül s változhatólag vannak meg, mint a beszélés, látás, hallás, mozgás stb., e dolgok Istenben és Istenről csak kitünőképen és lelkileg, nem pedig formailag és szószerint értendők. 22. §. A teremtett dolgokat véve, van bizonyos viszony ezek között és az Isten között, a kiben mindenek vannak, élnek és mozognak (Csel. 17: 27, 28, Jer. 23: 23, 24) s ki nélkül csak egy pillanatig is fenn nem állhatnak (Róm. 11, 36). Ez okból, jóllehet Isten — a szentirás szerint — mennyben lakik s mintegy az ő Felségének királyi székén ül (Ezsa. 66, 1; Mát. 6, 9), de azért tulajdonit neki az irás mindenütt jelenvalóságot is (1 Kir. 8, 27; Zsolt. 138: 7—9; Ján. 11: 7 9), nem úgy, mintha azokra is, mik tényleg nincsenek, kiterjedne az Isten jelenlétele; nem is úgy, hogy a kiterjedés törvénye szerint, mint például a levegő, mindenüvé szétáradna ; hanem a mennyiben mindeneket tud, mindenekre gondot visel, és hatalma minden dolgokra kiterjed. Istennek ezen mindenütt-jelenvalósága mérhetlenségnek is neveztetik, mert oly szélesre és messzire terjed az ő munkássága, hogy azt mi meg nem mérhetjük (2 Krón. 6, 18; Zsol. 144, 3). E mérhetlenség mivoltát csak azok határozzák meg, kik mindent tudni akarnak; mi azonban azt az Isten természetével egyezőleg kell, hogy magyarázzuk. 23. §. Az Isten mindenütt-jelenvalósága, mint az ő tisztelésének alapja, indít minket istentiszteletre, vagyis arra, hogy mindnyájan és mindenütt csak Istenhez méltó dolgokat gondoljunk, beszéljünk és cselekedjünk (Zsolt. 32: 13, 14, 15; 1 Móz. 17, 1).
