A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Második rész: Az Új-Szövetség közbenjárójáról, a Jézus Krisztusról

106

Ellenvetés: Ján. 10: 38.

Ellenvetés: Ján. 12: 45; 14: 9; 1: 18.

Ellenvetések: Kol. 1, 15; Zsid. 1, 3; Kol. 2, 9.

50, 54, 55; 10: 25, 29, 37, 38; 11: 41; 12: 44, 49,50; 13: 3; 14: 10, 24, 28, 31; 15: 10; 17: 2-5, 22, 24; 18: 11; 20, 17 és más helyek).

51. §. Egyébiránt oly benső öszeköttetés és szoros egység van az Atya és Fiú között, úgy az egyetértésre vagy akaratra nézve (mert a Fiú semmiben sem tér el az Atyától, s az Atya sem hagyja el a fiút), mint a nyáj gondozására s a cselekvés természetére nézve, hogy az Úr Krisztus csak az Atya erejéből, és pedig annak akarata szerint cselekszik (Ján. 16, 15; v. ö. 5; 19, 20, 30 36). Ezért mondja az Írás, hogy az Atya a Fiúban, a Fiú az Atyában van (Ján. 10, 38), nemcsak a csodák és tények miatt, melyeket a Krisztus az Atya nevében, azaz az ő tekintélyével és erejével (mint Csel. 3, 6; 6: 7, 10) végzett (Ján. 10: 25, 37; Mát. 12: 28; Luk. 11, 20, v. ö. Mát. 3: 16; Luk. 4, 18), hanem tanításánál fogva is (Ján. 7, 16; 14: 10, 11). Ezért áll az, hogy a hívek a Krisztusban maradnak hitüknél és engedelmességüknél, Krisztus pedig bennök segedelménél és védelménél fogva (Ján. 6, 16 stb., 14: 20, 23; 15, 4; 17: 21-23; 1 Ján. 2: 5, 24; 3: 6, 24; 4: 12—16, v. ö. Éf- 3, 17; Gál. 2, 20).

52. §. Az Atya megismerése is, melyet az irás »látás« szóval fejez ki, (Ján. 12, 45; 14, 9), a Krisztus ismerésében benne foglaltatik s ebből amaz megszerezhető (Mát. 11, 27). Mint az élő dolgot annak képéből meg lehet ismerni: úgy az idvesség dolgában a Krisztus tanításából, csodáiból, büntelen életéből és halálából az Isten bölcsesége, hatalma, szentsége, jósága és szeretete önként kitűntek, s igy a láthatatlan Istent (1 Tim. 6, 16) az Lr Krisztus által megláthatjuk (Ján. 1: 18).

53. §. És már innen van az Atya és Fiú közötti legnagyobb hasonlóság, mikor a Fiú a láthatatlan Isten képének neveztetik (Kol 1, 15), ki előttünk Istent kitűnőbb mértékben képviseli s tünteti fel, mint az emberek (1 Móz. 1, 26; 1 Kor. 11, 7); neveztetik dicsősége fényének s valósága vagy lénye kinyomatának is (Zsid. 1,