Ágoston József: A Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyház története - Unitárius kereszténység 3. (Budapest, 1936)

hatásaként az 1882. évben a fiókegyházat a budapesti egyházhoz csatolták s igy az Derzsi Károly budapesti lelkész gondozása alá került. Ez volt a legnagyobb szerencséje az egyházközségnek. Valóságban elmondhatjuk Derzsiről, hogy az Isten küldötte volt köztük. Az ő prédikációira oly sokan jelentkeztek a kitértek felvételre, hogy emiatt komolyan aggódni kezdtek a református egyházban. A kitértek t. i. a legtöbben a református egyházból kerültek ki. Derzsi beszédei oly melegek, elragadóak és meggyőzőek voltak, hogy az unitárius istentiszteletek emiatt állandóan zsúfoltak voltak. Derzsit a gondviselés rendelte oda, mert nála nélkül aligha tudtak volna ellentállni a sok sanyaruságnak az unitáriusok. Nála 1884-ben 168 lélekre ugrik fel a hívek száma. Ekkor már az unitáriusok elleni támadás is oly heves lett, hogy a termet sem kapják meg istentisztelet céljára többé. Ezért 1884. augusztus havában a hívek közadakozásból egy telket vásároltak s azon imaházat építettek. Itt tartotta most már Derzsi rendszeresen az istentiszteleteket, helyetteseként pedig sokszor Nagy Bálint iskolai igazgató szolgált. Nagy Bálint igazgató szenvedett a legtöbbet a kis gyülekezet ügyeiért, mert református segéd-lelkész lévén, miatta megfosztották papi jellegétől. Rokonszenvből, keresztényi szerétéiből az árva nyájnak pásztorává szegődött. Temetett, keresztelt, prédikált még a szabad ég alatt is, mivel sokszor nem volt erre helyiségük, mig imaházat nem építettek. Felvette az igét: a rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük van s az

16