Ágoston József: A Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyház története - Unitárius kereszténység 3. (Budapest, 1936)
ember fiának nincsen fejét hová lehajtani, mert már ekkor termet senkitől sem kaptak. Pakson halt meg szegényen, elhagyatottan, mindenki által elfelejtve, csupán a hódmezővásárhelyi unitáriusok lelkében él még ma is emlékezete, kiket ő oly rajongással szeretett. Tisztán csodával határos ez az egész dolog! Nem unitáriusok, hanem másvallásuak mind, akik itt elkezdik az unitárius életet! Hordozzák keresztjét s viselik a terhét. Vájjon ki sugallta ezt nekik? Világosan lehet érezni, hogy az Isten szent lelke sugalmazta őket! fiz építkezések kora. A hívek száma állandóan szaporodott s ezért Derzsi belátta, hogy rendes és állandó segédlelkészt kell tartani az uj őrhelyen. 1886-ban elfoglalja helyét az első segédlelkész : Ajtay János, később homoródalmási pap. Meleg, szelíd lelke előtt, szives szavára egyszeriben megnyíltak a legkeményebb szivek is s befogadták az unitárius hit felséges igazságait. Ma sem felejtették el őt. Róla még ma is hallani sokat a régi öregektől. Az ő egyénisége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy vallásunk az Alföldön gyökeret verjen. Az egyház fejlődésének uj lendületet adott az az örvendetes esemény, amikor Kovács József téglagyáros az egyház nagynevű pártfogója és támogatója, 1890. junius 21-én családjával együtt az unitárius vallást felvette. Az ő belépésével kezdődött meg az egyház életében az építkezések kora. 1891-ben már megnyílt az unitáriusok elemi iskolája 70 tanulóval. A hívek száma ekkor már 17
