Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

8

vándorlásnak ez évei immár elteltek. Teljessé lett az apostolnak ama kijelentése, melyet a fővárosban tartott első nyilvános unitárius isteni tisztelet alkalmával szerencsés voltam hirdetni: ,Nem vágyniuk többé jövévényék és zsellérek, hanem a szenteknek polgártársaiI Magunkéban, Otthon vagyunk. Igen, mert ez a kis egyszerű templom a mi Otthon-unk! Ez az nekünk, a mi a Sión és a jéruzsálemi ékes templom volt a zsidóknak, a mi a lipótvárosi basilika és a budai restaurált Mátyás-templom katholikus testvéreinknek, a mi mindenik vallásfelekezetnek az ő áhitatoskodásának szent helye. Ez azt jelenti nekünk, hogy mi e városnak jogos polgárai vagyunk, hogy vallásunk itt tényleg el van ismerve s meg kezdett gyökerezni. Ez azt jelenti, hogy nem üldöztetünk, nem vagyunk tiltott felekezet, nem lappangunk ismeretlenül, nem imádkozunk — mint az első^ keresztények imádkoztak katakombákban — rejtett helyeken; de nyíltan kilépünk a világ elé, imaházunk van, lelkészünk van, vallásunk van, melynek alapczikke: „ egy az Isten s az Isten szeretet /*

Otthon! Ki nem érzi e szó bűbáját? Egy 600 négyzet méternyi tér s rajta egy kis templom, mely a mienk, melyhez egész vallásközönségünk fillérei és szeretete járultak, mely ezernyi ezereknek régi óhaja s gondjainak és küzködéseinek legkedvesebb tárgya volt. Otthon! minő varázserejü szó! Mienk e kis darab tér fel a zenith, le a nadir pontig. Bétöltjtik azt a hit, szeretet és kegyesség cselekedeteivel. Hintegetjük benne a hazaszeretet, a nemzethűség, a közjónak és közérdekeknek az önérdek fölé helyezése erkölcsi magvait. Tanítjuk az egy Isten tanát és hitét, Jézus Krisztusnak igaz emberiség-szeretetét, isteni erényeit s nemes önfeláldozását, a szent lélek vigasztaló és világo