Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

sitó erejét, a kér. anyaszentegyház nagy és nemes elhivatását, az örökéletet, a halhatatlanságot. Csak hazafiatlanságot s vérárulást nem tankunk soha; csak az irigységet, gyiilölséget, nemzeti idegenkedést és szeretetlenséget tartjuk távol szivünktől és e szent hajléktól. Csak sötétséget, vakságot és babonát nem hirdetünk, nem tanítunk s nem engedünk közel kedves Otthon unkba. Mert a vallásnak a világosság és szeretet adják meg isteni bélyegvonását; a világosság, mely teremt és fenntart, éltet és áldást terjeszt ki az emberiségre; a szeretet, mely hosszutürő s hamar feled, nem gerjed hamar haragra, megbocsát és kiengesztel. — Ezekre használjuk, ilyen lesz a mi Otthon-unk. Az lesz főtörekvésünk, hogy a ki eljő hozzánk, hogy megismerjen, meg is szeressen s ha mienk nem, legalább barátunk legyen.

Harmadik, a mi örömmel telt el, hogy a mi Istenünk háza, a mi kis Otthon-uidk bár szerény, de a fővárosnak díszére váló épület. Nem az önzés — a közvélemény szava ez. Az épület tervezője, vállalkozók, építést felügyelő bizottság, az egész hitközség mindent megtettek arra, hogy az építkezés minden jogos igényt kielégítsen. Beillik az egészen környezete épületei közé. A városrész nyer vele az által, hogy az egyházi építészetben egy eredeti conceptiojú új modort lehet kivitelben látni, a mi hihetőleg nem fog követők nélkül maradni. Előny az, hogy most épülő városrészben van, és architechturája szépségével változatosságot idéz elő, a minek hatása a nézőre kellemes. A város közérdekének elég van téve. De kedvező ránk unitáriusokra nézve is. Mert e városrész idővel a legszebb, házai a legkeresettebbek lesznek s a parlamentnek építés alatt levő palotája közelében az ország legmagasabb értei-9