Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)
rendeltetésének köszönheti nemzetünk mai polgária' sultságát, szabad létét s jó hir-nevét. Csak olvasnunk kell történetünket és szétnéznünk hazánkban avagy csak itt a fővárosban, számtalan templom és templomrom igazolja, hogy kemény erkölcsű magyar népünknek a nyugati miveltség simaságát az egyházak és papság adták meg. Tán egy népet se, de a magyar népet templom és biblia nélkül semmi hatalom kormányozni képes nem lenne. Hadd álljon tehát itt fényes társai között ez a mi újonnan épült szerény kis templomunk is s legyen az Isten dicsőítésének háza, a társadalom tisztaságának és az erkölcsiségnek őre. Hirdettessék benne igazság, szeretet és erény. Terjeszsze a kegyességet, vallásosságot és jó cselekedeteket. Tanitsa meg híven szeretni a hazát s jó kedvvel szolgálni a nemzetet. Én ezt várom, ezt remélem ez új Isten-házától s ezért van eltelve szivem-lelkem égi örömmel. A másik tárgya örömömnek, hogy nekünk az isteni gondviselés bujdosásunk után saját imaházynkban csöndes, boldogitó Otthon-1 adott. Mennyit vándoriánk busz év óta, mondhatnám, hajlékból hajlékba! Mint fájt szivünknek, hogy a kiket hitsorsosaink közül életpályájuk, elhivatásuk, sorsuk kis hazánkból — Erdélyből — ide a fővárosba hivott, és a kik itt hozzánk csatlakoztak, nem volt saját helyük, a hol imádkozzanak, s fájó szivüknek enyhülést, bánátikban vigasztalást keressenek. Egy ideig egyik, azután másik hitrokonunknál gyűltünk össze; egyszer ev. református, azután évekig ágostai hitvallású testvéreinknél kértünk o o és kaptunk imádkozásra helyet. Megilletődve, szivem mélyéből mondok hálát mindeniköknek atyafiui igaz szeretetökért. i De hála legyen érette Istennek, a bujdosásnak, a 7
