Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

A nő eszményiségért, lelki szépségért rajongó szive kit fogna bámulni, ha nem a lélek emez égi tisztaságától, e magasztos átszellemültség ez isteniiltségtől ragyogó arczulatot; az anyák igaz szeretető kire tekintve fognák gyermekeiket, a jövő nagyságának és dicsőségének felszentelni ? Es a bűntől árnyalt arci, ki előtt hajolhatna, omolhatna porba, ha nem ő előtte, a ki fölemeli, ki a btinbánat könycsepjeiben a megújulás, az újjászületés mennyei jelenésit látja? És a kik az igazságért küzdenek, mindeme hősök, kik nagy és szent elveknek akarnak győzelmet, diadalt szerezni, s a kik a szenvedély, az érdek, az önzés eme rettentő harczában, a minden nap eme rút vegyülékében az örök igazt és szépet akarják szolgálni, mint e földön Isten országának apostolai — kitől meríthetnék az erőt, kitől a lángoló buzgalmat, a lelkesedést a küzdelemre, a bátorságot, ha kell az önfeláldozásra, ha nem a legszentebb igazságok halhatatlan bajnokától, a halálban is erre legnagyobb lelki nagyságtól: És ama nemesebb lelkek, kik keblük mélyén érzik ama szent vágyódást, az isteni után való örökös sóvárgást, szomjuhozást, a bűntől szabadulás, a lelki tökéletességben való eléhaladás kiolthatatlan szent vágyát — avagy egy elvont gondolatot fognak-e megragadni és üdvösségüket azon szállva keresni, és nem csodás elragadtatással ő reá tekinteni-e föl, kiben az idvezülés-eszme, az ige testté lett, kiben az Isten dicsősége, teljes szentség, örök eszmény fénylik, világol?!.........Nem! ,nem adatott az

emberek közt ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk!*

. . . Szelíd tekinteted most is felénk ragyog és hiv magához . . . Nagy mester! hű tanítványaid vagyunk, követünk s szent fogadásban rólad emlékezünk. —

36