Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)
A külső templom megépítve, oh maradj velük, hogy építhessék ama másikat, keblüket Istennek élő templomává ! Imádkozzunk, ezeket mondván: Isten! mennyei édes Atyánk! szent örömérzéssel borulunk le színed előtt, midőn a tiszteletedre épített helyen először téríttetik meg szent fiad asztala. Hálát és dicséretet mondottunk neked e templomért, de tied hálánk és dicséretünk mindenek felett a Jézusért; tied hálánk az ő evangéliumáért, melynek itt prédikáltatni kell; a világosságért, mely az általa tett kijelentésből kiárad; a mennyei eledelért, melylyel lelkünket az üdvösségre táplálod, hogy mind közelebb jöjjön országod. Oh miért, hogy az öröm és hálaérzések közé szomorúságnak is kell vegyülnie? Itt e szent asztal előtt érezzük, hogy mennyire távol vagyunk a czéltól, keserű emlékezet vádol; sírva valljuk meg: vétek,bűn terhe nyom, mert nem jártunk utaidon. Oh jövel azért kegyelmeddel, s ha látod szivünk bánatát, emelj magadhoz és tisztíts meg szent lelkeddel. Oh jövel és ha fogadást teszünk, hogy neked méltóbb gyermekeid s Jézusnak hivebb tanítványai leszünk, fogadásinkat szenteljed és áld meg: hogy mi egész életünkben ne akarjunk mást, mint a te dicsőségedre élni s az Úr Jézus Krisztusnak igaz követői lenni, mire segélj e szent jegyek vétele által is. Hallgass meg! Mi Atyánk! stb. 37
