Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

vei, de a lelki nélkül, — s lesz vallása: puszta, rideg, erkölcs, melynek nincs virága, nincs reménye, nincs lelkesültsége, s igy nincs haladása, fejlődése, nincs jövője s halhatatlansága. Egyik inkább a kültermészetre tekint, — s lesz vallása: pantheizmus fenn, fetishizmns a miveletlen tömegben. Másik az emberre fordítja a főfigyelmet, de anélkül, hogy az emberi természet lényegi ugyanazonosságát s méltóságát elismerné, — s lesz vallása: zsarnok királyi uralom fenn, polytheizmus lenn, — egyháza hierarchia a felsőknél, rabszolgaság és lelki sötétség a népnél. — Hogy az Istenről és az ő tiszteletéről alkotott felfogások ezen különféleségét nemcsak a világ vallásaiban, hanem magában a keresztény vallásban is megtaláljuk: alig szükség említenem.

így állván a dolog, azt kérdezheti valaki, — hát mi miként fogjuk fel az Istent s miként tiszteljük őt r — Kinek szenteljük ezt a templomot ? Ki a mi Istenünk ? — Az-e, kit a primitiv népek a külső tárgyakban, az égi testekben, a természet tüneményeiben képzeltek s imádtak, — ez a mi Istenünk! ? — Nem; ... és lényegileg mégis az. Az, a ki mint élő és okozó hatalom jelen van, él és működik a nagy mindenségben, a tárgyak és tünemények mögött, alatt, fölött; kinek öntudatos akarata a törvény, melynek engedelmeskedve mozognak a nagy világok s azoknak alkatrészei a mérhetlen központi napoktól le az utolsó átomig; kinek bölcsesége az irány és az út, a mely szerint a fejlődés isteni nagy czélok felé halad, emelkedik. — — Ki a mi Istenünk ?! Az-e, a ki egykor — a keleti iró szerint — a lajtorja felső végére könyökölt és szólott Jákobhoz? Nem, ... és mégis az. Az, a ki nem csupán az egeknek egyetlen-egy pontján, hanem a látható világ minden

20