Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

szól az Ur: ezt a földet, melyen nyugszol, neked adom ■és utódaidnak; .... benned és utódaidban oldatnak

meg a föld minden nemzetségi...........Veled leszek,

hogy megőrizzelek,...........és el nem hagylak tégedet,

mígnem beteljesül, a mit neked szóltam. — Nemde, mily isteni szavak, mily mennyei hangok ezek! — És mikor fölébredt volna Jákob, monda: sBizony itt van e helyen az Úr, és én azt nem tudtam.* Mily különös, mily megható, mily megdöbbentő, mily rettenetes ez a hely, — nem egyéb, mint az Istennek háza, és a menynyeknek kapuja. — És fölkelvén, fölemelő a követ oszlopnak, és olajat tölte reá, s elnevezd azt a helyet Béthélnek.

16

Az előadottakhoz némileg hasonló a mi helyzetünk és történetünk is, afiai! — Képletesen szólva, az egész emberiségnek, s abban a nemzeteknek és az egyeseknek élete nem egyéb, mint egy nagy utazás. Utazunk, vándorlunk bizonyos magasabb czélok és szentebb eszmények felé, melyeket Isten tűzött ki élőnkbe, s melyeket ha el nem érhetünk is, de megközelíteni akarni szent kötelességünk. A mint járunk az élet pusztáin, mindig hangzik felénk s mindig visszhangzik lelkünkben a nagy jelszó, melyet Isten a vezetőkhöz, a prófétákhoz s egyúttal hozzánk is intéz: Szólj az Izrael fiainak, hogy menjenek előre! — E jelszót követi a tudós, midőn a természet nagy mezején lankadatlan kitartással tovább és tovább kutatva, a már megtalált tényekről újabb és magasabb tényekre, a már megtalált törvényről újabb, terjedtebb és egyetemesebb törvényre átlépni igyekszik. E jelszót követi a művész, midőn megteremtett ideálját valósítani próbálja, de úgy, hogy abból mentői több és magasztosabb élet,