Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

désekre csak hite ácl feleletet. Ha velem lesz amar »erős mindenható Isten,* a ki őseimet vezérelte és megvédelmezte: akkor valósulnak reményeim, melyeket szivemben melegen ápolok; akkor beteljesül az ígéret, melyet lelkem titkon sugall. — Bensőleg e különböző érzelmekkel, künn az - utazás nehézségeivel küzdve, itt és amott a táj szépségein elmerengve: hősünk ama hegylánczolat tövébe érkezik, mely Palesztinának gerinczét alkotja, — és ott, a nap is már alászállván, éjszakai nyugvóra dől. — S most ott van egyedül, magára, elhagyatottan. Fölötte a csillagos ég; körülötte senki, — csak a nagy természet rejtelmes mély némasága. De a saját belvilágunk törvényénél fogva — az elhagyatottság támaszt keres, az egyedüliség társért eseng, és a lélek a magányban Istent keres,. Istent követel magának. Mikor a föld körülöttünk néma: beszélni kezdnek az egek, s ha figyelünk: elhallhatjuk, hogy mit beszéllenek. Hősünk is önkéntelenül az egekre fordítja a tekintetét. A csillagok biztatóan mosolyganak le rá; az azúr bájlón integet; a zenith a maga fenségében mintha közelednék, mintha alább-alább szállna, hogy a földdel ölelkezzék; — a hold rezgő sugarai, a sziklák falán megtörve, azok kiálló fokait a záródni indult szemek előtt mintha megezerszereznék, mintha lépcsőzetet, létrát alakotnának,, mely a földtől az égig ér. — E közben a test szemei becsukódnak; de a lelki szemek tovább is éberek. A nappal folytában fölmerült gondolatok és érzelmek, vágyak és ábrándok benyomása — és az esti ünnepélyes látvány behatása alatt a lélek tovább folytatja képző működését, tovább épit, tovább figyel, tovább

szemlélődik........... » Es im, az Istennek angyalai

felmennek és alájőnek vala a lajtorján*...........És.

15