Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)
-£> 5 <$>főtanoda tanácstermében van letéve. Második bizonyítéka ennek, hogy a király, Békés és az udvar, sőt a vitán jelen volt gyülekezet többsége is meg volt nyerve az unitárius vallásnak. Ezt ezen innen kétleni ellenkezik a történeti igazsággal, s érdekében nyilvános vitatkozásra többé ez országrészben szükség nem volt. Az elbeszélt első hitvita, Erdélyt és a magyarországi részeket hóditotta meg e vallásnak, az utolsó Magyarország Törökhódoltság alatt élő és Tiszántúli részében szerzett számára hívőket. Ez utóbbira meggyőző bizonyíték, hogy Basilius István kolozsvári unitárius prédikátor ez időtájt Nagy-Váradon 3000 lélekből álló unitárius hitközséget alakitott. Erre az 1571. január 6-ki marosvásárhelyi országgyűlésen másodszor is ünnepélyesen kimondatott az unitárius vallás szabad hirdetése és gyakorlata s a többi bevett vallásokkal egyenlősége. A király Dávid Ferencz és az unitárius főemberek kérésére öszszehíván az országgyűlést, maga terjesztette elő ügyöket, s élénk vita után meghatározták: „hogy az Isten igéje mindenütt szabadon hirdettessék, vallásáért senkit meg ne büntessenek, se prédikátort, se hallgatót.“ Egy egykorú iró azt jegyezte fel, hogy az unitáriusokkal a király egészen egyezett a Szent-Háromság ellen való vitában, s olykor hosszú beszédben erősítette meg állításaikat. * * * Az 1568. és 1571-ki két sarkalatos törvény azóta védbástyája az unitáriusoknak, elévülhetlen érdeme az itju királynak. E hitviták diadalmas lefolyása s azok következtében az unitárius vallás győzelme a hir szárnyán egész Magyarországot bejárta. Dávid Ferencz nyomtatásban magyar nyelven megjelent egyházi beszédei és polemikus művei, követőinek lelkesedése s tanai terjesztésében elszánt bátorsága, e vallás nagymérvű s gyors elterjedését idézte elő, a mit a király hirtelen halála meglassított ugyan; de a keletkezett visszahatás, több felőli nyomás és üldözés őt és követőit fokozott munkásságra, híveik és hitközségeik száma növelésére s éber védelemre bírta. Dávid Ferencz tanítványai bár hová kaptak megbízatást és kinevezést attól, a kit bálványozásig szerettek, apostoli lelkesedéssel mentek szét az országba mindenfelé, híveket szereztek, s rövid időn népes magyar községekben s mezővárosokban hitközségeket alakítottak; a sajtót ritka tetterővel — szellemük termékenységét becses művekkel igazolva —- használták fel az unitárius hit terjesztésére. Magyarul, népies hangon és modorban irt hittani műveikből, imakünyveikből s katékéziseikből, zsoltár, dicséret és régi magyar históriás énekekből egész irodalom keletkezett nyomukban. Isteni tiszteletükben s egész külső életükben a nemzeti nyelv e lelkes felkarolása megkedveltette őket, kellette tanaikat. S bár Báthory István és öcscsc Kristóf a jezsuiták által Erdélyben, Ferdinánd király
