Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)
4 <$— A király orvosa Blandráta György, olasz tudós, Socini Lelio és Fausto, lengyel unitárius tudósok benső barátja, a ki Kálvin üldözését s Genf inquisitori börtönét —■ a honnan Servetust máglyára vitték — gyors meneküléssel kerülte ki. Udvari pap Dávid Ferencz, elébb kolozsvári plébános, a ki, mint gyulafejérvári növendék pap, Németországban sok évig tanult s a kit rendkívüli zsidó- és görögnyelvtudás, nagy bibliaismeret, ellenállhatlan dialectika és ékesen szólás újításra hivatott, s mintegy rá termett férfit bámulat-tárgyul állított a nép és ország elé. Titkos tanácsosok, a kik a királylyal együtt laktak és étkeztek, a magyarországi eredetit, erős királypárti Csáky Mihály, kancellár, s a káránsebesvidéki kis nemes, sok oldalú miveltséggel bíró, theologiában jártas és nem nagyravágyás nélküli Békés Gáspár, főkamarás. E környezetben a király unitárius hajlamainak szükségszerüleg fel kellett ébredni és kifejlődni. Ennek következménye, hogy e vallás 1568. a tordai január 6-ki országgyűlés törvényei 18-ik pontjában törvényesnek és a többi bevett vallásokkal egyenjogunak elismertetett. Hogy e törvény és az unitárius vallás az ország közvéleményében támaszt leljen, a fejedelem a német uralkodók példáját követve, még azon évben székhelyére, Gyulafej érvárra hitvitára hivatta össze országa minden vallásit papságát, a magyarországi részekből [Partes, Partium] és a Tiszán túlról valókat is; a gyűlés elnökévé Békést nevezte ki, a vitakérdéseket Dávid Ferencz szövegezte, mindkét fél védőket választott, a vita tiz napon át folyt, nyilvánosan, a nép nyelvén magyarúl, a fejedelem és udvara jelenlétében. A második nagy hitvita 1569. volt Nagy-Váradon. A király azért rendelte oda, hogy arra a magyarországi s főleg a tiszavidéki ev. ref. papság közül minél többen elmehessenek, s a vitatkozás hatása a magyar nép kedélyére annál közvetlenebb és nagyobb legyen. „Ott volt a fejedelem is udvara minden népével — irja a vita leirója — minden seregeknek hadnagyi és vitézi, és sok más jámborok.“ Elnök itt is Békés volt, számos védő választatott, a főtárgy, a mi a gyulafejérvári volt: az Isten egysége és háromsága. Október 20-tól hat napig folyt a vita. S mint az elsőn, úgy ezen is, mindkét fél győztesnek tartotta magát. De hogy, valódi győzők az unitáriusok voltak, két tény mutatja. Egyik az, hogy a midőn Dávid Ferencz a gyulafejérvári hitvitáról vissza tért Kolozsvárra, a város népe az agg lelkész és tudós Heltai Gáspárral együtt Torda-kapuhoz ment ki üdvözlésére, a pap a nagy templom kulcsát átadta, tudatva vele, hogy az egész város az unitárius vallásra tért. Dávid Ferencz egy nagy kerek kövön tartott nekik beszédet, együtt mentek be s vette át a templomot, a hol ismét beszédet tartott. A kerek kő e nap és ez esemény emléke megőrizése végett máig a kolozsvári unitárius