Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)
kivan; az egész erdélyi unitáriusok zömének tényekben nyilvánuló bizonyítékát kellene adni érdeklődésüknek, a mit látva az angolok, inkább indíttatva lennének nagyobb segélyezésre. Aztán tudniok kellene: mi a tervük a templom-építésre nézve? minő lesz isteni tiszteletük? Az Emlékiratban említett összeg nincs arányban azzal, a mit kivannak. 4000 font sterling összegyűjtése nem csekély munka. Aztán kérdés: ha képessé tétetnének a templom megépítésére, vájjon fenn tudják e tartani? Ezek voltak az aggodalmak, a miket a püspök 1880. sept. 30-iki levelében eloszlatni igyekezett, s szerencsésen el is oszlatott. „0 reméli —• úgymond — hogy az egyház a fölépített templomot fen fogja tudni tartani; de ezt meg kell előzni a papság állandósításának; mert pásztor nélkül nincs nyáj. E czélra a budapestiek számuk és tehetségeik szerint már nehány év óta gyűjtik az alapot. Az unitárius ügy iránt az érdeklődés Magyarországon általános. A püspök többek támogatás iránti Ígéretét birja, ha az állandó papság tervbe vétetik, s az erdélyi unitáriusok egész zömében közóhaj tárgyát teszi ez. A főváros törvényhatósága és tanácsa rokonszenvét minden alkalommal tanúsítja iránta. A sajtó jóakaratot mutat. Látszik, hogy a nagy közönség is pártolni fogja. A gyűjtés már az erdélyi részekben is megkezdődött, s ha lassan is, de megszakadás nélkül foly. . . . Arra a kérdésre: minő lesz a templom s az isteni tisztelet ? őszintén ki kell mondania, hogy az magyar lesz ; de az nem zárja ki, hogy abban akár angol, akár német beszéd tartassék, e nyelveket értők kedvéért. A budapestiek papot is olyat kívántak, a ki a nemzeti nyelven kívül az angol és német nyelvet is teljesen birja. ... Az angol atyafiak azon óhaja, hogy ha templom-építésre adakoznak, ez azonnal fel is épüljön, a budapestiek óhaja is — jegyzi meg a püspök — de bár látják, hogy ez rögtön nem valósítható, mégis dolgozni kell a jövőért. Ha a kivánt összeg nem jő is be, összegyűlhet később, de csak úgy, ha az emberek sikert látnak. A gyűlt pénz kamatoztatva már magában növekedik. így építették az unitáriusok iskoláikat és templomaikat; ez nekik a biztos siker útja, melyben ő most is bízik.“ E levél eldöntötte az ügyet. Az angol társulat titkára sokkal kedvezőbbre hangoltan válaszolt, megköszönte a kimerítő felvilágosítást, elfogadta a megjelölt álláspontot, s tudatta, hogy mindezt már közölte amerikai barátaikkal, s azok hajlandók a papság megalapítása költségének egy részét hordozni, ők is elvállalnak egy részt s így az erdélyi hitrokonoknak felét kell fedezni. . . . Azt is átlátják — irja a titkár — hogy a templomépítés most mindjárt meg nem kezdhető, hanem e czélra előbb alapot kell gyűjteni, de a papsággal kísérletet tenni már most lehetségesnek vélik, ezért ezt nem is kellene halogatni. Azonban óhajtanák tudni, hogy a gyűjtés eddig mennyire haladt.
