Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)
-fc 30 A titkár kérte a püspököt, hogy levelére hamar válaszoljon, hogy a jövő hét elején tartandó gyűlésen mutathassa be barátaiknak, bogy az erdélyiek miképen látják lehetségesnek a budapesti isteni tiszteletnek rendes lelkész alatt állandósítását. Erre a püspök jan. 17-én felelt; örömét fejezte ki, hogy a fődologban egyet értenek. Miután állandósítva lesz a papság és isteni tisztelet — írja - utána lehet szó a templom építéséről is. A gyűjtés még csak 1000 frt, a budapesti hívek járuléka 300 frt, az unitárius egyház közpénztárából évenként 100 frt. De most a budapestiek kebelökben megsürgették a gyűjtést, s segélyre az erdélyi összes unitárius egyházközségeket körlevélben felszólították . . . Minthogy a papság szervezésére legalább 2000 frt, az egyház más szükségeire is legalább 300 — 400 frt szükséges, látja, bogy még messze vannak a őzéitől, de hiszi, hogy két év alatt képesek lesznek a költség féle részét összeszerezni. Addig megnyilik egy oly alap, melyből nagyobb összeg lesz erre fordítható, s ha az angol és amerikai hitrokonok a másik felét biztosítják, akkor teljes reménynyel néznek az ügy jövő fejlődése elé. Addig a budapestiek lelki szükségein — mint eddig is — a kolozsvári papok meghívása által vélnek segíthetni. A budapesti papságra egy tehetséges ifjút választnak ki és készítnek el fontos állomására; mert a régiek biztos állásaikat nem hagyják el bizonytalanért ... A titkár gyorsan elintézte az ügyet, s márcz. 7-én már Kolozsváratt volt az elébb érintett válasz, melyben egy amerikai hitrokon 5 fontot, 5 sillinget küld erdélyi unitárius czélra a püspök kezébe; helyeselte, hogy a budapesti papság állíttassék fél önmagának gyülekezet gyűjtése végett olyformán, hogy isteni tiszteletre helyet béreljenek s a munka haladéktalanul megkezdődjék ; e végre tudatta, hogy az ő hozzájok irt levelére az amerikaiak 100 fontot megajánltak, s ők is adnak 100-at azon gondolattal, hogy a lelkész azonnal neveztessék ki, mihelyt alkalmas ember lesz. Jobb lenne tapasztaltabbat választani, mint a minő egy akadémiát végzett ifjú lehet. De a püspök jobban ismeri a viszonyokat, ő csak megmondotta gondolatát, s várja az elhatározást, hogy azt az amerikaiaknak megírhassa. A püspök márczius 30-iki levelében ismételve örömét fejezte ki az ajánlat felett, a mi lehetségessé teszi a budapesti papnak még ez évben kinevezését, mert alkalmas egyén van.“ A püspök az ügy állását az E. K. Tanácsnak ápr. 14. bejelentvén: kérte 1) hogy a budapesti fiókegyház anyaegyházzá emeltessék, 2) ő a papi kinevezés iránt a szükségeseket megtehesse. Az E. K. Tanács az elsőt az egyházi Főtanácshoz fölterjesztetni határozta, az utolsóra a püspököt megbizta . . . Ez, az angol társulati titkárral való tárgyalás alatt, a gyűjtésben erélyességre serkentette a budapesti fiókegyházat és gondnokát, hivatkozva az angolok azon észrevételére, mintha azok buzgalma és áldozata a czéllal nem lenne arányban. A gondnok erre elébb f
