Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)
—$> 13 nyoma, hogy ez ügybjn Sylvester tanár hivatalosan előterjesztést tett volna, de a szintoly meglepő, mint megtisztelő és egyháztörténelmileg becses tudósításra az ő neve alatt hasonló tartalmú, rokonszenves tudósítás küldetett, a mi mutatta, hogy az köztudomásra jutott, az egyházra felvillanyozó hatást tett, s magyarra fordított másolata magán utón az esperességek levéltárai számára is megküldetett. Én ez „Előadás“-ból csak a három legfontosabb részt közlöm, melyek az unitáriusokat — főkép ma — leginkább érdeklik. Első az angol unitáriusok [1821-ki] hitvallásának ismertetése. A legnehezebb hittani tételeknek ily határozott, szabad és világos szövegezése méltó minden gondolkodó figyelmére. „A reformátorok — igy kezdődik az •— legfőképen két elvet igyekeztek megértetni és megszilárdítni: hogy a szentirás egyedüli szabályozója a hitnek és cselekedetnek, és hogy mindenkinek legszentebb s meg nem változtatható joga, hogy ezekről maga alkosson magának Ítéletet s meggyőződést. E férfiak és ez elvek szerint alkotta meg az Angol Unitárius Társulat a maga hitét és isteni tiszteletét, de nem úgy, hogy nekik maguknak is tovább menni szabad ne legyen. Az okosság törvényszerű jogát az unitáriusok az Isten igéje magyarázatában különösen követelik; de ezt nem teszik elébe a kijelentésnek. Mindkettő Istentől ered, s nincs köztük ellentét. Az okosság megbirálja a kijelentés bizonyítékait, megkülönbözteti a szentirás igaz és kétes tételeit, s a valódiakról Ítéletet hoz. A mit ők Istentől kijelen tettnek ismernek meg, tisztelettel fogadják, s a kegyesség és szeretet kötelességén kívül semmit szentebbnek nem tartanak, mint a szentirásból gondos megvizsgálás után merített igazságokat, a miket nyilván és állhatatosan, de szelid modorban védelmeznek. „Az angol unitáriusok Istent illető hitének összesége ez: „Egy az Isten, és az Isten szeretet.“ A mint a név is mutatja, az igaz, egész és tulajdon értelemben vett egységet állítják; Ítéletük felőle az, hogy lénye, személye, állata [Substantia] egy. A természet részeinek egymásközti egyezése, a mindenség szerzőjét tanácsára nézve nagynak, munkáiban hatalmasnak mutatja. Ez értelmet nemcsak a zsidó és keresztény szentirások nyilván megerősítik, de azt, mint a tiszta vallás forrását és eredetét s legfontosabbat, az embereknek sziveikre kötik. Mózes és Krisztus egy értelemben mondják minden parancsok közt elsőnek: „Halljad Izrael! a mi Urunk Istenünk együr,“ és „Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes erődből.“ Ez az első parancsolat. Ez értelemhez híven az unitáriusok az Istennek többségéről való minden tanítást, mint az Isten igéjével ellenkezőt, helytelennek tártnak. A szentirásokban sem a Háromság szót, sem e hitczikknek semmi kifejezését nem találják; ellenkezőleg azokból azt veszik ki, hogy: „az Atya nagyobb a
