Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)

-£> 14 <$fiúnál,“ s a: „Szentlélek nem önálló személy,“ de Istennek hatalmi nyilatkozása, vagy általa adott ajándék. Minden tökélyt Istennek tulajdonítván, mint minden felség és jóakarat tulajdonosát, őt társ nélkül imádják. Azt hiszik, hogy az Atya nevet úgy kell venni, hogy az csak az egyetlen-egy Istent jelölje meg, mint az emberek imádására egyedül méltót. Krisztus, a mi Urunk pedig Istennek e nevezetet tulajdonítja az isteni természet méltóságosabbá tétele és az ő tanítványainak hirtelen eltávozása miatti vigasztalása végett.

„Az angol unitáriusok e felett hiszik: „hogy a Názaretből való Jézus, Krisztus, az élő Istennek fia“, s „hogy ő az emberi nemből származó atyjafiaihoz mindenben hasonlóvá tétetett“ ; de minden másoktól tiszta élete, ritka jótéteménye, teljesített tiszteinek fontossága, kiállott szenvedéseinek keserves volta, végre azon fényes név tekintetéért, a mit Isten neki adott, a legfőbb tiszteletre és becsiilésre méltó.

„Az ő hitök szerint a szentirásban a Krisztus az Istentől nyilván megkülönböztetik; mert az Isten az Atya, a ki küld, ad, fölken, megszentel, megjutalmaz ; a Krisztus pedig, a ki küldetik, a ki vesz, fólkenetik, megszenteltetik, megjutalmaztatik ; mégis úgy Ítélik, hogy az egy az Istennel a kölcsönös akarat és tanács egyessége által, szintúgy, mint nekünk is illik egynek lennünk vele és Istennel. A mint a világ gonoszsága oka volt a Megtartó üldöztetésének és halálának : úgy szenvedései, melyek az általa tanított igazságokat megerősítették, példáját tökéletessé tették, az evangéliomnak az egész világon elterjedését eszközölték, s halottaiból feltámadása a mi feltámadásunknak is zálogává lett — nagy ösztönül szolgálnak a bűn eltávolítására s az igazság tiszteletben tartására.“

Második érdekes rész az anyol unitáriusok korábbi és mostani polgári helyzete. Ez régen a dissentérekével egyenlő volt: isteni tiszteletet tarthattak, a közhivatalokból egyformán ki voltak zárva, a kik az angol egyházhoz nem csatlakoztak, senátori tisz tét azonban viselhettek; s csak 1813. jun. 21. Smith Vilmosnak, ez érdemes unitárius férfiúnak javallatára az úgynevezett Smith- Vilmos-Acta ismerte el az unitárius vallást a reformált vallással együtt törvényes vallásnak, eltörölteknek nyilvánította az eretnekség és káromlás ellen fenállott törvényeket, melyek az eretnekekre és Szentháromság tagadóira halált szabtak. E törvény az, mely az unitáriusokat Angliában szabadokká tette .... Kiegészítésül megemlítem, a dissentér egyházakról 1844. jul. 19-én hozott törvényt [Dissenter-Chappel-Bill), mely az elébbi törvényt újabban megerősítette, s az eretnekek és Szentháromság tagadói ellen létezett minden törvényt visszavont, a különböző vallásfelekezetek által építtetett, s a törvény keltekor birt templomokat, egyházi javakat s a t. a név szerint adományozottak és tényleg