Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
28 ban annyira a hit erejét, sehol sem tölt be a Krisztus iránt akkora tisztelet, mint az ő megtérített asztalánál, mikor elgondoljuk sok szenvedéseit, s ez asztal mellett a szent vacsora szereztetésének történetét is; mikor ő a tanítványok lábait előre megmossa, hogy tanítson minket egyenlőségre és testvériségre, — mikor ő meghagyja: ezt cselekedj étek az én emlékezetemre, hogy tanítson minket emlékezni, — mikor ő vigasztal és bátorít, hogy szent lelket fog kérni az atyától, hogy minket tanítson megállani a hitben rendületlenül . . . Kedves hitrokonim! Nem tudom eltaláltam-e avagy eltalálom-e az érzést, s birtam-e kifejezést adni a gondolatoknak, melyekkel nem mondom, hogy leikeiteket megihletni, de legalább szíveitekhez közelíteni akartam? Hajdan a pátriárkák, a hitnek ama tiszteletreméltó ősatyái — a próféták, az Isten törvényeinek ama lánglelkü hirdetői, a hová mentek, magukkal vitték Istenüket az idegen földre, a számkivettetés tartományiba, a fogság siralmas országába is; régen és most is, a hova el- és kivándorolnak a nemzetek, magukkal viszik népök és nemzetük Istenét, hogy legyen, kinek áldozzanak s kinek tiszteletére templomot építsenek. A bujdosó és a hazájától örökre elszakadott ma is egy marok földet vesz fel könnyeitől áztatva, s magával hordozza mindenütt, hogy legyen neki egy imádott kis oltára, mely előtt leborulhasson. Ti is kedves hitrokonim! magatokkal hoztátok ide kebletek Istenét. Elhagytátok ama kies bérezek és keskeny völgyek szép honát — kisebb folyamok partjairól egy nagy folyó partjaira vetett sorsotok hulláma. . . Hallotok itt zajt, érdekelve figyeltek meg lármás mozgalmakat, látjátok a mívelődés, jóllét, kényelem s jótékony intézetek épületeit és a különböző felekezetek templomait: de egyet nem láttok itt sehol, mint egykor otthonotokban — nem látjátok sehol azt a templomot, a melyen Írva van:Az egyetlen egy Isten tiszteletére! ... Csak kebletekben hoztátok el ezt az Istent, -— csak telketekbe vagyon bevésve ez a felirat, csak szívetekben van meg ez a templom, s csak alig dereng annak hajnala, most még csak némi remény kecsegtet, hogy lesz egykor egy szent föld is lábaitok alatt, hitetek saját birtoka, melyen a buzgólkodás idején megáll hassatok.... Lám e szent hajlékba is csak a türelem s a testvériség, a jézusi vallás e zálogai fogadtak be titeket. Jól esett kedves hitrokonim! a zsidó népnek emlegetni azt az időt, melyben e 1 dő dei mannát ettek a pusztában, midőn az ur mennyei kenyeret ad a nekik, hogy ennének; — s mikor Jézus felvilá-
