Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
29 gosítni akarta is és e végett megmagyarázta, hogy az Istennek ama kenyere az, a ki lesz állott mennyből és életet ad a világnak, — akkor is csak azt kérte: Uram! adjad minekünk mindenkoron e kenyeret! ... Ne botránkozzunk meg ezen — bocsássunk meg ez emberi gyarlóságnak, szeretett hitrokonim ! Hisz nektek is jól esik, hogy bitbuzgó eldődeitek nyomdokin járhattok, hogy szent vallásuk igazságait követhetitek, s gyakorolhatjátok azokat a szertartásokat, melyeket az ősöktől örököltetek. . Ezt a kenyeret kértétek, ezt kéritek most is, s kérni is fogjátok mindenkoron ... Mi a hitrokonságtól és igaz testvériségtől indítatva eljöttünk ide hozzátok, hogy, midőn a hitnek egy prófétája s vallásunk egy apostola itt beiktattatott, együtt együnk ama mennyei kenyérből, melyet a Jézus tudományában való hit és emlékezet megszentel, hogy együtt igyunk az örök élet azon vizéből, mely kifoly a báránynak széki alól. Tegyük, cselekedjük ezt örömmel, tisztelettel a Jézus iránt, a legnagyobb hálával s a legszentebb imádással az Istenhez, kihez mielőtt ez asztalhoz járulnánk, imádkozzunk eképpen: Előírna. Lelkünk és hitünk örök Istene! leborulunk előtted, mielőtt szent fiad asztalához járulnánk, hogy imádjunk végtelen szeretetedért, kérjük megszentelő erődet s esedezzünk megáldó kegyelmedért. Áldott légy életünkért, hogy minket teremtményeid rendébe foglaltál, értelemmel és szabad akarattal megajándékoztál; áldott légy javaidért, melyekkel minket szerettél és megáldottál, hogy test és lélek szerint jól legyen a mi dolgunk; — áldott légy hitünkért és vallásunkért, melyeknek igazságait felgyújtottad, hogy senki, a ki hiszen, elneveszszen, hanem örökélete legyen; áldott' légy e pillanatért, midőn Jézusunkkal együtt vacsorálhatunk hiv emlékezetben, hogy rá emlékezve tőle megtanuljunk szeretni, tűrni, jót cselekedni s meghalni igaz és nyugodt lélekkel. Szenteld meg, oh Atyánk, Istenünk, atyja és Istene a Jézus Krisztusnak ! a te szent fiad emlékeit: a kenyeret és a bort, hogy azok emlékeztessenek, hogy táplálják lelkünket, erősítsék hitünket, ha csüggednénk, vigasztaljanak, ha szomorkodnánk és bánkódnánk; szentelj meg érzéseinkben és gondolatainkban, hogy mindaz, a mit érzünk és gondolunk, a mit szólunk és cselekszünk, legyen dicsőségére szent nevednek, szolgáljon üdvességül lelkűnknek. Hallgasd meg könyörgésünket. Amen.
