Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)

II.

Üdvözlő s beiktató beszéd,

tartotta

j* erencz József,

unitárius püspök.

Midőn ma e helyen örömérzéssel üdvözölhetlek kér. Gyülekezet t főleg pedig tégedet vallásközönségünk legifjabb leánya, újonnan alakult budapesti unitárius egyházközség! mintha Jákóbot, a kicsiny Izraelnek eme nagy hivatási! féríiát látnám magam előtt azon éji küzdelem után. melynek csak a bibor palástu hajnal megjelenése vetett véget.

E történet, azt hiszem, az ó szövetségi Írásokból mindnyájatok előtt ismeretes. Jákóbnak az ő szolgálati évei rokonánál Lábánnál kitelvén, szülőföldjére indult öröksége átvételére. Útközben azonban az éj meglepte s magára maradva, egy erős férfiúval kelle megküzdenie, ki mikor látná, hogy Jákóbon semmiképen erőt nem vehet .... mondá: „Bocsáss el engem, mert a hajnal feljött. És monda Jákób:Nem bocsátlak el tégedet, mig meg nem áldasz engémét.“

Háromszáz évig tartó ily éji küzdelem volt k. ai! az unitárius egyház élete is. Alig hogy szent vallásunk János Zsigmondnak. a lelkiismeret-szabadság eme korát megelőző bajnokának uralma alatt Erdélyben a XVI-ik évszázadban törvényes létjogot nyert, azonnal megkezdődött ellene a visszahatás is, mely napjainkig tartott. Az első áldozat első püspökünk, maga Dávid Ferencz lön, ki a Krisztus nem-imádása tanáért s annak nyilvános hirdetéséért elitéltetvén, martyrhalált szenvedett. És ezt az üldöztetéseknek hosszú sora követé, mire nézve a különben oly nagynevű s a protestantismusnak tett szolgálataikért örök hálára méltó Báthoriak, Bethlenek és Rákóczyak fejedelemsége sem esik kivétel alá. Erdélynek Magyarországgal I. Leopold alatt a fejedelem személyét illetőleg történt egyesítése még szomorúbb napokat hozott egyházi életünkre is.

2