Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
18 Iskoláink, templomaink elvétettek s vagyonúnkból kiforgatva, sőt a hivatalokból is kizárva, hitelődeink oda jutottak vala, hogy unitáriusnak lenni csaknem egyjelentőségű volt a Krisztus keresztjének hordozásával. De ne kívánjátok k. ai! hogy ez éji küzdelem részleteibe bocsátkozzam, főleg ma, midőn mint Jákobnak, nekünk is földerült a hajnal, s annak a láthatárt messze elözönlő aranysugaraiban gyönyörködve, azért gyűltünk össze, hogy áldjuk a mi Istenünket hitünknek eme megpróbáltatásáért s az ő áldását kérjük ránk is a diadalmassá lett Jákóbbal. Igen, e nap örömnek napja nem csak nektek, budapesti szeretett Híveim! hanem egész vallásközönségünknek, s legyen szabad hozzá tennem, mindazoknak, kik a lelkiismeret szabadságának őszinte barátai és a felvilágosodás jogosultságát a hit birodalmára nézve is készek elismerni. Igaz ugyan, hogy ez örömnapnak első sugara már 1848-ban ránk vetette szelíd fényét a pozsonyi országgyűlésen hozott XX-ik t.-czikkben. melyben az unitárius vallás Magyarországon is törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatott; de hazánk annyi szép reményével együtt ezt is csak hamar elboríták az alkotmány felfüggesztésének ádáz felhői. Mielőtt vallásunk szabadságát élvezhettük volna, már meg valánk attól fosztva. Újjászületésünk most is a nemzet újjászületésével együvé esett. Mint nemzetünk az alkotmány helyreállítását: úgy mi vallásunknak Magyarországon ténynyé vált szabad gyakorlatát is dicsőségesen uralkodó királyunknak köszönjük. S szívem most is repes az örömtől, annak emlékére, midőn ennek folytán 1869-ben az első nyilvános unitárius isteni tiszteletet itt a fővárosban megtarthatni szerencsés voltam. Azóta, ím, 12 év telt el. Jelentékeny idő egy ember életében, de alig több egy szempillantásnál az örökkévalóságot igénylő eszmék pályafutásában. S én ezért, megvallom, nem tudom méltóan kifejezni az isteni gondviselés iránti hálámat, hogy ily rövid idő alatt oda segített bennünket, hogy ma Budapesten az unitárius egyház-községet megalapítódnak nyilváníthatom s az immár be is köszöntött rendes lelkészt szíves figyelmetekbe ajánlhatom. íme, ő készséggel jött hozzátok. Vajha barátságos Otthon-t találna közietek ! Vajha munkássága és buzgósága egy szerény helyet biztosítna ifjú egyház-községünknek hazánk fővárosában is! E pontra kívánom én ez alkalommal becses figyelmeteket fordítni: ajándékozzatok meg, kérlek, nehány percznyi türelemmel. Te pedig, oh Isten! légy segítségül erőtelen szolgádnak, hogy a mit szól, legyen a te dicsőségedre s híveid lelki épületére.
