Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

16

az erkölcsi halottakat; szóval uj életet lehelt mindenbe. S midőn nemes éltének ragyogó fénye elvakitá kortársait, midőn az irigység ellene zúdította a szenvedélyek viharát, midőn a gúny és rágalom, a boszu és gazság kibonták reája kínzó ostoraikat, midőn elítéltetett és keresztre feszittetett — ott a kinos keresztfán is, haldokolva is, meggyőződését nem tagadta meg; a miért élt, az igazságért, meghalni is kész volt, sőt utolsó perczeiben is oly jelét adta léleknagyságának, a minővel ember alig dicsekedhetik ; mert miután lelkét Istennek ajánlotta, igy imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselek esznek.

Imé ai! ilyen volt Jézus, a keresztény vallás dicső alapitója. A hitnek és szeretetnek megtestesülése! Az igazságnak halálig hiv bajnoka! Egy élő programra ! Béakarjátok-e bizonyítani, hogy ti az ő tanítványai vagytok? Meg akarjátok-e mutatni, hogy ti méltók vagytok az ő nevéről neveztetni? kivánjátok-e kereszténységteknek oly jelét adni, mely előtt minden ármánynak és rósz akaratnak el kell némulnia ? . . . kövessétek őt, a bámulásra és tisztelésre méltó nagy mestert; mert higyjétek el, nem az ő természetes vagy természet feletti születésében, isten vagy ember létében, csudatételeiben vagy csudálatos feltámadásában, imádásábau vagy nem imádásában van az az erő, mely minket fenntart, felemel és megszentel; ezek mind másodrendű dolgok, higyje kinek, a hogy tetszik ; — a Krisztus ereje, ai! az ő szellemében van. E szellemet sajátítsuk el, ez vezéreljen és lelkesítsen az életben is halálban egyaránt. Annyi a munka, annyi a teendő az anyagi és szellemi világban : kövessük Jézust, tegyünk, hassunk és munkáljunk, mint ő, mig időnk van. Ne legyen éltünknek egyetlen pillanata sem, melyet elveszettnek tarthatnánk akár magunkra, akár a közre nézve, s hol a közügy áldozatot kíván, ne rettenjünk vissza, mint vissza nem rettent Jézus, ki az igazságért önmagát is kész volt áldozatul adni. Legyünk előre-törők, kitartók nemes törekvéseinkben s ha a fáradságot nem követné mindig illő siker, ha a diadal előtt el kellene esnünk : gondoljunk reá, a kereszten szenvedőre, ki nyugodtan liajtá le fejét a halálra is; mert bizott az igaz ügy diadalában. Bízott a jövőben!