Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

15

ni.

E szerint tehát az Istenben való hit és az emberek szeretete lennének a kereszténység ismertető jegyei; de mivel a legszebb elveknek is esak akkor van becsük, ha azok az életben valósíthatók, ezeket pedig a legteljesebb mértékben valósítva találjuk a keresztény vallás dicső alapitója példányszerü életében, a kereszténység harmadik és utolsó ismertető jegyének tartom az Ur Jézus követését.

Nincs és nein is lehet keresztény ember, kiben a Jézus neve a legbensőbb tisztelet s a legőszintébb bámulat érzelmeit fel ne ébresztené. Es méltán. 0 egy oly korban, midőn a vallásosság álszenteskedésből, képmutatásból és üres czérémoniákból állott, kimondotta a keresztény századok vizsgálódásai által is megszentelt nagy igazságot: Az isten lélek és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják s ezzel megalapította a szív, az ember benső vallását. 0 a rettegett, boszuálló és kérlelhetetlen Jehovát úgy ismertető meg az emberekkel, mint egy égi jó Atyát s ez által megtanított gyermeki bizalommal közelíteni ahoz, kiben a halandó hite és bizodalma határozódik. O a merev kásztrendszert, mely embert embertől elválaszt, elitélé s az egyenlőség, testvériség és szabadság magasztos elveit hirdető s ez által a társadalomnak uj alakot adott. S a mit hirdetett és tanított, azt tetteivel és életével hirdette és tanította. Nála a gondolat az akarattól, a beszéd a cselekedettől nem különbözött. 0 lépten nyomon jelét adta, hogy az általa vallott eszméktől, és elvektől teljesen át van hatva. Ha Istenre hivatkozott, ez nem volt képnmtatás, igazán hitt és igazán bízott annak mindenható erejében és atyai jóságában, mintegy benne, az ő kebelén képzelvén magát szüntelen. Ha szeretetet akart tanítványaiba csepegtetni egymás iránt, maga járt elől a jó példával s még lábaikot is kész volt megmosni, csakhogy bennük is felébreszsze az egymás iránt való szolgálatkészséget. S oh Istenem! mennyi szenvedőnek letörölte könynyeit, mennyi szerencsétlent megvigasztalt, mennyi beteget meggyógyított, mennyi nyomorulttal jóltett. Még a bűnösöket sem veté meg; felemelte az elesetteket s feltámasztó