Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

11

tot lehetne meggyőzni a felől, hog}’ nem az ő részén van ? A mindennapi életben hányszor megtörténik, hogy a legjelentéktelenebb kérdés felett órahosszant elvitatkozunk, állításaink mellett a legerősebb érveket felhasználjuk, az ellenérveket megczáfoljuk s midőn azt himlők, hogy ellenfelünk megadja magát, azzal áll odább, hogy de bizony mégis csak neki van igaza. Vegyük már most a vallás tárgyait, melyek nagyobb részint kívül esnek tapasztalatunk körén; vegyük főleg az istenséget, lehet-e ennek ismeretében tökéletes igazságot követelni magunknak ? Lehet-e azt úgy Írni, s meglehet-e ugv határozni, hogy e leíráshoz és meghatározáshoz sem adni, sem belőle semmit elvenni a kereszténység veszélyeztetése nélkül ne lehessen? Én, atyámfiai! e kérdésre nem is tartom szükségesnek megfelelni ; mert a felelet nyilván kitetszik magából e kérdésből.

Mindezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy mivel a tökéletes igazságot megtalálni sok dologban nem lehet, keresni sem kell. Isten mentsen. Hisz ha van valami isteni az emberben, az leginkább a tökéletesedés utáni vágyban áll, mely nemünket épen az igazság keresésére hajtja. S oh mily szép látni e törekvést, e folytonos küzdelmet és végnélküli haladást! Mily szép figyelemmel kisérni, miként hordja össze az anyagokat egyik nemzedék a másiknak és miként épit egyik korszak a másiknak! Mily szép látni, miként szolgálnak gyakran még a tévedések is magosabb igazságok lépcsőiül! Ezért mondá a nagy német költő is (Lessing): „Ha isten jobbjában az ő igazságának egész teljességével kínálna meg, baljában pedig a mindig kielégítetlen törekvést nyújtaná számomra, én a balján kapnék s igy szólnék : atyám, tartsd meg magadnak a te gazdagságodat. “ Szükséges tehát, hogy a vallásos eszméket is vizsgálat alá vegyük s lehető tiszta képet alkossunk magunknak Istenről is, mely mind a kor miveltségének, mindajózan értelemnek megfelel, különösen annak, ki nem külső tekintélyre, hanem valódi benső meggyőződésre kívánja fektetni Istenben való hitét, az ily vizsgálódás kikerülhetetlen; de ha vizsgálódásának eredménye a másokétól különbözik, azért ne ítéljen el, s ne taszítson el mást magától ; mert végre is nem a forma, hanem a lényeg fődolog a kereszténységben. Nem az határozza meg az igaz keresztényt, hogy milyen alakban