Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

12

hiszi az Istent s melyik templomban imádja szent nevét, hanem, hogy higyje és keresse azt teljes szivéből, teljes leikéből és teljes elméjéből. Az Istenről alkotott tisztább vagy homályosabb felfogás teheti egyik embert a másiknál bölcsebbé, de jobb kereszténnyé, a szentek méltóbb polgártársává soha. Itt nem a hitvallás, hanem az életben nyilvánuló vallásos bit adja a mértéket. Erre int az apostol is, midőn igy szól: Mi baszna, ha valaki mondja, hogy hite vau, de cselekedetei nincsenek, és ismét: A hit jó cselekedetek nélkül meghalt állat. Bizonyára, jó cselekedetek erényes élet, polgári és nemzeti kötelességnek hiv és lelkiismeretes teljesítése nélkül hasztalan hivatkozunk Istenben való hitünkre; mert a hit nem czél, hanem eszköz, mely által rendeltetésünknek megfelelhetünk, önuyugalmunkat és jóllétünket, a közmivelődést és tökéletesedést elősegíthetjük s az emberiség javát munkálhatjuk.

De ím e gondolatnál a kereszténység második ismertető jegyéhez jutottam.

H.

Az az érzés, k. atyámfiai! mely Istenhez vonz, ha igaz és mély, a milyennek a keresztény vallásos érzésnek lenni kell, egyszersmind egymással is összeköt, a honnan a kereszténység második ismertető jegyéül az emberek iránti, vagy a közönséges szólásformával élve, a felebaráti szere te tét tartom. Az Istenben való hittől az emberek szeretetét elválasztani helyesen nem lehet; mert a kettő együtt teszi — ha szabad e kifejezéssel élnem — az igaz vallást. Hogy egy igen egyszerű hasonlattal éljek: olyanforma viszony van ezek között, mint egy díszesen bekötött könyv ivei és táblája között; az egymáshoz fűzött ivek egymást, a tábla pedig az összefűzött iveket tartja és védelmezi. Az a vallás, a melynek egyedüli czélja az embereket egymáshoz kötni s nem köti őket egyszersmind Istenhez is, hasonló egy füzethez, a melynek iveit a könyvkötő egymáshoz akasztotta ugyan, de az egészet nem erősítvén meg egy jó, erős táblához, a mint tudjuk, hirtelen elnyövődik, széthull és elszakad. Ilyen vallást hirdetnek a szigorú erkölcsbirák, a kik az istenség magasb eszméjére nem sokat adnak s azt hiszik,