Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Egyházi egyleteink élete

templomba jár egyházával szemben még na­gyon sok kötelessége van, olyanok, melyek kö­telességek a saját, egyéni szempontjából is. Nem beszélek itt anyagiak terén fennálló köte­lességekről, bár ezek is fontosak és elválaszt­hatatlanok a más értelemben vett kötelességek­től, hiszen különösen Budapesten minden meg­mozdulás kiadással jár. Én nem tartom elégnek még azt sem, ha valaki készséggel fizeti ki egy­házi adóját, vagy ad bármilyen célra, de nem vesz részt személyileg megmozdulásinkban, kö­zös életünkben. Igazi unitárius életnek neve­zem annak az életét, aki hacsak teheti minden istentiszteleten részt vesz, de emellett meghall­gatja előadásainkat, eljön egy-egy közös össze­jövetelre. Mondhatnám úgy is, hogy mindenütt jelen van, mert szinte kötelességének érzi, hogy ott legyen. Ez az aktiv unitárius élete. Ennek a célnak állanak szolgálatában egyesületeink. Hála Istennek van belőlük bő­ven s így minden unitárius ember megtalálhat­ja azt az egyesületet, mely neki legjobban meg­felel, melyben jól érezheti magát. Általában minden emberben meg van egy érzés, mely arra kényszeríti, hogy szerény le­gyen. Nagyon szép dolog a szerénység kétsé­gen kívül, de nem szabad megengednünk azt, hogy ez a szerénéység egy súlyos lelkinyomo­kat hagyó alsóbbrendűsegi érzéssé fajuljon* Nem szabad ennek az érzésnek annyira meg­gyökeresedni, hogy egy egész életre kiható pesszimizmussá legyen, mert az ilyen élet csu­pán halódó élet, tengődő élet. 96

Next

/
Thumbnails
Contents