Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)
Dunapataji gyülekezeti élet
ajándékozott. Testvérek között gőgnek, gyűlöletnek helye nincs, — azt mi nem is tűrjük! Aki legtöbbet ad, az közöttünk a legszerényebb, — hogy merhetné akkor a többi éreztetni a szegényekkel, hogy nála több. Eléjük álítottam a regényalak Adorján Manassé és a jó öreg Áron bá‘ Jóki aranytollával megrajzolt arcképét és rámutattam, hogy ez az unitárius ember, ez vagytok ti... és mindennap úgy nézzetek erre az arcképre, mintha tükörbe néznétek és ott magatokat lássátok! Az unitárius becsület gyémántszem, melyet nem érhet karcolás. Az unitárius erkölcs tiszta, mint a forrás eredete. Az unitárius szeretet fénylő nap mely nemcsak szavakban rgvog, hanem tettekben melegít. Úgy tegye ezeket minden testvérünk sajátjává, hogy ezzel megkülönböztethessék a többi emberektől. A mi kis egyházunknak legfőbb — nemcsak írott, hanem élő — törvénye a szeretet s annak is a legelső törvénye, hogy minél szegényebb és elesettebb valaki, annál több jár neki a. szeretetből, mert minél jobban van rászorulva valaki, annál többet rendelt neki Isten. Kedves nézni, amikor Istentisztelet után összekeverednek a hívek, mint a nagy család tagjai, mint testvérek s szót váltanak egymással, örül az Atya, mikor így láthatja az Ö gyermekeit! Én nem is tudok másról írni; a mi belső életünket csupán ez a szeretet tölti ki. Menynyi jóságot lehet egy-egy szívben és mennyi mélységét egy-egy lélekben találni... csak nem kell sajnálni a fáradságot megkeresni! 88
