Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Dunapataji gyülekezeti élet

15—17. — az ifjúság nyári konferenciáját pedig 1938. junius hó 25—29. napjain fogjuk megtartani.

Újvári László

Dunapataji gyülekezeti élet.

Egy kicsiny gyülekezet született a nagy Duna mentén. Huszonhat ember indult el, hogy megnyugvást találjon felzaklatott lelke s a lelkek hazatértek, otthont találtak az unitárizmusban.

Bujkálva, kigunyolva, minden eszközzel üldözőbe véve járjuk a Kálvária útját. Szenvedtünk Krisztussal és bíztunk övele. Eltagadták tőlünk az Egyházat, Krisztusunkat, hitehagyottak, Krisztustagadók, pogányok voltunk, de ha le is szedtek rólunk mindent, lelkűnkből nem tudtak elrabolni semmit; a hit csillaga erős nappá lett üldözött sorsunk beborult egén s mindennapi erősségünk lett a zsoltár szava: „Szívemet hozzád emelem és benned bízom Uram.“ Isten, ki kitárta Országának kapuját, hogy utat találjon Hozzá az ének — Ő tudta csak, hányszor hangzott hol elkeseredetten, hol csüggedve, hol bizakodóan, de mindig hangzott! Nem veszített el bennünket az Ur, mert nagy erővel hívtuk, hanem elvezetett bennünket Jerikó falai alá, melyet nekünk ígért, ha lesz bennünk erős hit és elég bizalom.

•6*

83