Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Dunapataji gyülekezeti élet

Hosszú Kálváriát jártunk odáig, míg előté­tünk is lehullottak a falak és betérhettünk bé­kességgel immár a magunkéba. Másfél év után a csöppnyi nyáj kikiizdötte magának a létjo­got nemcsak számbeli növekedéssel, hanem er­kölcsileg és anyagiakban is. Van nagyon szép kis templomunk igazi to­ronnyal és igazi haranggal. Bűbájos erdélyi mesevilág, színben, formában, stílusban. Egy gyönyörű álom, mindnyájunknak szíviinkbe­­zárt kincse, büszkesége, öröme. Bizonyíték, hogy jól jár az, akit az Ur karjaiba vesz; bi­zonyíték, hogy nem igaz, hogy hítehagyottak: vagyunk, mert ime még közelebb jutottunk Is­tenhez, aki kegyelmét ennyire bőkezűen szólta reánk. Nem volt nekünk semmink, amikor templomot akartunk építeni, csak a meleg szí­vünk, a vágyakozó lelkünk és az áldozatos­szeretetünk. Ezekkel ujult meg az evangé­liumi csoda az öt kenyérrel és a két hallal. Malterunk, téglánk!... az nem volt, de égett a szívünk lángja és nem volt megoldhatatlan* egy templomnak megépítése, mert hittük, hogy lesz és akartuk, hogy legyen. Valahogy egy mámoros extázisbán éltünk; nem tudtunk mi: számolni, nem akartunk mi gondolkodni, hi­szen akkor talán kétségbe kellett volna -esnünk! Ha kérdezték, hogy miből akaruk építeni! ... mi nem tudjuk. Isten annyira segített ed­dig minden lépésünkben, hogy nem hagy el ezután sem s hogy eddig mindent megadott — és a javukra adott — megadja, nekünk a tempomot is és megnyíltak a szívek verse-84

Next

/
Thumbnails
Contents