Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitáriusok Dunántúlon

10—20 lélekből álló szórvány. így jelenleg 11 városban és községben van annyi hívünk, hogy rendes istentiszteletet tarthatunk nekik.

A legkisebb szórvány Csajágon harangot szerzett elismerésre méltó áldozatkészséggel. A fél század végén kondult meg ez a harang Dunántúl unitáriusságának lei kiismeretét ébreszgetni. Mintha Erdély lelkét siratná azokban, kik temetgetik az emlékeket. Mintha 600 unitáriust hívna a közös oltár köré új vérszerződésre, Mintha a megoszthatatlan Isten hitében testvériesült hívek közös imáját volna hivatva az ég felé röpíteni. Mintha mindnyájunkat egy közös lelki templomba hívna meghallgatni, hogy „a hit Isten ajándéka“. Jóelső érzéssel említjük meg, hogy a városi protestáns egyházközségek vezetői készséggel engedik át templomaikat istentiszteleteink megtartására. Sajnos, a falvakban éppen az ellenkezőjét tartják célravezetőnek. Egy-egy kis szobában összezsúfolva, elzárkózva a nyilvánosságtól, vagyunk kénytelenek szertartásainkat végezni. Mindig érezniink, kell, hogy mennyire hiányzik a templom varázsa, az orgona hangja stb.

Csak egyszer tudtunk volna ez országrészben templomot építeni! Csak egyszer tudtuk volna lelki kincseinket megfelelő külső formában bemutatni! Nem a lelki szegénység, hanem az anyagi erőtlenség gördített akadályt a szép tervek, nemes elgondolások megvalósulása elé.

Minden szórványban a hívek kívánságá-72