Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Az unitárius misszió feladatai

mondhat olyan prédikációt, amilyeneket más felekezetű igehirdetők mondanak. Ügy kell prédikálni, hogy közvetve vagy közvetlenül minden prédikációnkból kicsendüljön unitárius vallásunknak egy-egy szép igazsága. Különösen kell erre vigyáznunk, azokban a prédikációkban, melyeket rádióközvetítéssel mondunk. Helyénvalónak látszik egyik atyánkfiának az a gondolata, hogy a lelkészek az unitárius vallásnak egy-egy sarkalatos igazságával az ajkukon előre kidolgozott terv szerint, felváltva álljanak a mikrofon elé. Ne felejtsük azonban, ha az angyalok nyelvén prédikálunk is, akkor se fogjuk a vasárnapi prédikációval hivatásunkat egészen betölteni. A hétköznapon a lelkipásztornak cselekednie kell azt, amit vasárnap prédikál. A szó szoros értelmében hivei pásztora, bizalmas barátja, támasza, tanácsadója, szószólója és minden bajban segítője kell, hogy legyen. Általában hétköznapi életén kell, hogy megláttassék mindannak igaza, amit vasárnap prédikál. Bizonyos, reformra szorul hitoktatásunk is. Tanköny-* veink s a módszer, melyet azok tanításánál alkalmazunk, nem mindenben felelnek meg a célnak, hogy a fenti értelemben vett öntudatos unitárius nemzedéket tudjunk nevelni. Minden tankönyvnél és módszernél fontosabb,, természetesen vallástanító lelkészeink személye s az a személyes hatás, amelyet ők ifjúságunkra gyakorolnak.

Állandóan szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy hiveink negyvenkét százaléka az

68