Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Hogyan állunk a gyülekezeti munkával?

hanem orvos is, aki egyik kezét mindig az egyházi élet ütőerén kell, hogy tartsa. A családok látogatása nem is falún fontosabb. Ott a tömör gyülekezet ezernyi alkalmat nyújt a papnak a híveivel való találkozásra. Talán a liivek nincsenek is úgy kitéve a különböző eszmeáradatok fekete zuhatagának. Épen ezért városon, különösen a főváros területén nemzeti szempontból is elsőrendű feladatunk a hívekkel való gyakori személyes érintkezés. És ezt a feladatot nem lehet leszorítani az istentisztelet előtti, vagy utáni rendelkezésünkre álló negyedórákra. Különben is nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. Vasárnaptól vasárnapig a jó pásztor fáradhatatlanul jár az elveszett bibliai juhok után, mert a legszebb prédikációval sem tudja fölrázni és meggyőzni azokat, akik következetesen elmaradnak az istentiszteletről. Amikor így összehoztuk a gyülekezetét, akkor következik a gyülekezti munka másik fele: mit dolgozzunk és mit dolgoztassunk a gyülekezettel1? Erre a kérdésre önként adódik ezer felelet is, amely mindig a gyülekezet természetéhez igazodik. Ennek első feltétele azonban a megfelelő gyülekezeti ház. Az egységes alapon álló gyülekezetnek ez a második temploma, amely tele van a gyakorlati élet imáival. Központi egyházközségünk kebelén heliil hét-féle egyesület működik, három egyesületi helység szűkös keretei között. Gyülekezeti munkára egyik helység sem alkalmas. Talán épen ezért forgácsoltuk szét a gyülekező