Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)
Hogyan állunk a gyülekezeti munkával?
kezet erejét. A szegénységünkre hivatkozva, már eleve elzártuk az útját annak a lehetőségnek, hogy gyülekezetünk tagjai megismerhessék egymást. Az egyöntetű egyházi élet, a dolgozó gyülekezet drágakövét egyesületi szilánkokra törték és hiába fáradozunk, nem tudjuk összerakni a darabokat, mert nincsen hozzá megfelelő helyünk. Templomi ünnepélyekre még csak telik valahogy a két templomból, de mi lenne akkor, ha egy jól sikerült Dávid Ferenc estély után a résztvevőknek mind eszébe jutna, hogy ott maradnak a Misszió Ház gyülekezeti termében rájuk váró testvéri vacsorára1? Vagy mi lenne, ha egy dalárda ünnepélyre mind elmennének a meghívottak? Vagy mi lenne, ha a, nőszövetségi teákon, az iparosestélyeken s a cserkész ünnepélyeken és a többi alkalmakkor megjelennék mindenki, akinek erre nem csak joga van, de a gyülekezettel szemben kötelessége is? Bizony csoda történnék akkor. Szent csoda! Építene az egyházközség egy olyan gyülekezeti házat, mely ha jlékot adhatna minden egyesületnek és volna benne helye a dolgozó gyülekezetnek is. És ez nem is kívánna nagy áldozatot. Csak a meglévő három egyesületi helységet kellene feladni s a többi jönne magától. A három helyiség egyévi lakbére felérne egy minden tekintetben megfelelő gyülekezeti ház kiadásaival. És milyen kevés áldozat volna ez akkor, ha egyszer lenne dolgozó gyülekezetünk, amelyik nek első feladatául én a Koháry utcai templmonak újraépítését és egy új orgona beállítását 61
