Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Hogyan állunk a gyülekezeti munkával?

is egymást. Ez a gyülekezeti munka alfája,, amely nélkül csak apró sikereket érhetünk el, de egyöntetű, összeforrott gyülekezetünk nem lesz soha, A lelkészi iroda nem tisztviselői hivatal, ahol csak akkor ismerik meg a feleket, mikor ügyesbajos dolgaikkal a hivatalhoz fordulnak. Ismerje meg a lelkipásztor gyülekezetének minden tagját. Ezt bizony a fővárosban is csak úgy lehet keresztülvinni, mint bármelyik kis erdélyi faluban: személyi látogatással, válogatásnélküli látogatással. Amíg a lelkipásztorok nem vállalják ezt a kétségtelenül nehéz, majdnem lehetetlennek látszó munkát, addig nem hogy dolgozó, de még imádkozó gyülekezetekről sem beszélhetünk sem a fővárosban, sem a vidéki szórványokban. Nos! Mit tettünk eddig ezen a téren! A nagy területre, a szétszórtságra való hivatkozással beértük két jó irodai adminisztrációval s azt hittük, hogy ezzel föl is mentettük magunkat a pásztori munka derekasabbik része alól. Keresztelők esküvők, temetések készülnek a gyülekezetünk körében s a legtöbbről csak akkor veszünk tudomást, amikor ezt hivatalosan bejelentették az irodán. Pedig ezek az események az egyház szempontjából mindig vannak olyan súlyos horderejűek, mint a családok részére, meiyekben végbemennek. Ezek az egyház vidám vagy szomorú aratásai. Az a gazda, aki a vetéstől az aratásig a földje felé sem néz, ne hibáztassa a mostoha időjárást, tövises-konkolydús aratást. A lelkipásztor nemcsak kormányos az egyház hajóján,

59'