Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Márk evangéliuma

adóbb, a legáldozatosabb, a legforróbb, a legalázatosabb szívű ember képe, aki valaha élt, vagy élni fog ezen a földkerekségen.

Azonban már tavalyi évkönyvünkben is megemlítettük, hogy ez a gyönyörűséges Lukács evangéliuma nem földből pattant ki teljesen készen, hanem ennek is történelmi előzményei voltak. Lukács is már feljegyzésekre támaszkodott írás közben. Ilyen feljegyzések voltak egyrészt az „Ur szavai“ című irat, amely Jézus tanításait tartalmazta és egy rövid életrajz, amely Jézus kortársától, illetve e kortárs elbeszéléséből származott. Ezek nélkül Lukács sem tudta volna megírni evangéliumát, hiszen ő nem volt szemtanúja Jézus működésének. Inkább Jézus szellemének, állandó szellemi jelenlétének volt legkiválóbb megérzője.

Az a kortárs, aki valóban látta Jézust és hirdette is tetteit és életét a keresztény híveknek Péter apostol volt és egy Márk nevű ifjú, az ő tolmácsa. Ugyanis Péter apostol csak arámi nyelven beszélt, (ezt a nyelvet használták akkor a zsidók a mindennapi életben) és semmiképen sem tudott volna érintkezni más nyelvű követőivel. Ez a. Márk az ősi hagyomány szerint azonos volt azzal az ifjúval, akinek az édesanyja a házába fogadta az első jeruzsálemi keresztény gyülekezetét. (Apostolok cselekedetei 12. rész 12.). Előbb Pált, majd Barnabást, végül állandóan Pétert követte térítő utaiban. Péter apostol a híveinek Jézus életét mondta el egy-egy jelenetben. Mintha érezte volna, hogy minden tanításnál szebben beszél a tett.

44