Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitáriusok Amerikában

eseményeinek a tekintélyéhez kötjük magunkat, ahelyett, hogy arra figyelnénk, amit Isten ma mond az emberiségnek. Felhívta a hallgatókat, hogy ne túlozzák Jézus személyének fontosságát s ne tulajdonítsanak jelentőséget a csodáknak, hanem keressék a vallás igazságait saját telkeikben s azt prédikálják az embereknek, amit Isten ott kinyilatkoztatott a számukra. Emersonnak fenti beszéde nagy vihart idézett elő úgy az unitáriusok, mint az ortodoxok között. A többség forradalminak, tulradikálisnak, nem-kereszténynek bélyegezte, a kisebbség, a haladók azonban ujjongtak, hogy amiket ők már régóta éreztek a lelkűk mélyén, Emerson olyan világosan kifejezte. Utóbbiak táborában volt Parker Tivadar is, aki Clianning és Emerson mellett az amerikai unitárizmus legnagyobb vezér-szelleme.

Parker Tivadar 1810—1860. Lexingtonban született. A harvardi egyetemen tanult, majd ennek végeztével West Roxburyban foglalt lelkészi állást. Bostonban egy lelkészi beiktatón mondott beszédében vonta magára a figyelmet. Pedig voltaképen nem tett egyebet, mint részletesen és alkalmazva ismételte el mindazt, amit Emerson 3 évvel azelőtt amaz emlékezetes évzáróvizsgán mondott el. Ebben a beszédben Parker kimutatta, hogy a kereszténységben nem a hittételek és a külső formaságok képezik a lényeget, hanem az Istennel való közvetlen összeköttetés, melyre Jézus példát adott. Parker beszéde óriási vihart kavart fel. Bostonban már nem akadt szószék, ahol

40