Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitáriusok Amerikában

hogy nem keresztények. Az Unitárius Társulat nem szegődhetett sem az egyik, sem a másik párt mellé, mert megkívánta őrizni egységét, ezzel a magatartással viszont azt érte el, hogy egyik sem támogatta kellőképen. A két irányzat közötti harc vége aztán az lett, hogy a haladópárt győzött s kiemelte az unitárizmust a biblicizmus arianizmusából. A haladók két vezéralakja Emerson és Parker volt.

Emerson W. Ralph (1803—1882) papi családból származott és maga is lelkészpályára készült. Diplomája megszerzése után a bostoni Second Church papja lett. De nem sokáig marad állásában, pedig szereti hivatását s hívei is szeretik őt, csak az úrvacsora osztás kérdésében nem értenek egyet. Emerson nem hajlandó meggyőződésével ellenkező szertartás végzésére és 30 éves korában megválik kis egyházától, hogy félszázadon át az egész világ számára prédikáljon. Egyelőre még tanulni óhajt s Európa metropolisai után felkeresi Carley-t s tőle tanul a legtöbbet. 1834-ben letelepszik Concordban itt dolgozik csendes magányában ötven éven át, csak időről-időre rendez előadássorozatokat Bostonban, irodalmi, bölcsészeti, történelmi, vagy aktuális kérdésekről. Majd ő lesz a középpontja azon általános reformtörekvéseknek, melyek transcendentális mozgalom néven ismeretesek az amerikai unitárizmus történetében. Emerson itt is csendesen dolgozik, beszél clubbokban, irogat, de nem harcol. A küzdve szervező vezér Parker. Emerson elgondolásait majd ő foglalja rendszerbe. Az

38