Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitárius irodalmunk kérdései

anyagi eszközei mellett sem elegendő ideje, sem elegendő módja nem volt. Nem volt lehetősége még arra sem, hogy a mindenkori unitárius iró nemzedéket csoportosítsa, nevelni és irányítani törekedjék. Már pedig legalább is ezekre halaszthatatlan szükség volt és van, mégpedig kettős indokból is:

ugyanis kis faj, kis vallás csak az esetben kelti fel és érdemli ki a nagy világ figyelmét, érdeklődését és értékelését, ha az általános •emberi szempontból jelentős értékeket termel. E figyelem felkeltése szempontjából nem azonos jelentőségű az, hogy pl. Bartók, vagy Gyallay stb. aki termel, az unitárius is, hogy a nevezettek, mint az Unitárius Irodalmi Társaság tagjai, — termelnek. A társaságtól független termelés esetében legfennebb a közvetlen közelükben élők és érzők tudnak és éreznek benső örömet egy unitárius hittestvér sikerén;

de a nagyvilág előtt annak fényéből nem /jut egy sugár sem az unitárius egyháznak és hitnek, holott ennek életét, létjogosultságát ezekkel az oszlopokkal kell alábiztositanunk;

másfelől unitárius híveinknek több mint 20 százaléka a szórványokban él. A szórvány ügy állandóan nyilvántartott és állandóan megoldatlan kérdés. A szórványban élő unitáriusnak az unitárius vérkeringéssel való összeköttetése alig több — a tudásnál. Már pedig éppen napjainkban támadásuk annyira erőteljes s elveszítésük annyira mindennapos, hogy ellenállásuk erőteljesitésének, unitárius öntudatuk munkálá.28