Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitárius irodalmunk kérdései

ban, mint napjainkban is a küzdők élcsoportjaiban találhatók, — azonban maga az általános unitárius érdek a kör legszélsőbb peremén láthatatlan maradott. Csak példaképpen mutatok arra, hogy az „Unitárius Irodalmi Társaság“ nélkül belátható időn belöl nem remélhettük volna azt, hogy János Zsigmond fejedelmünk élete és kora, — a Kolozsvári unitárius kollégium történelme stb. megirassanak és közkincsünkké tétessenek, — már pedig, ha végnélkül türelmesek vagyunk is, — időnk nmcs a végnélküli várakozásra. Az Unitárius Irodalmi Társaságot tehát nem az elfogultság, nem is a különcködés, hanem a kényszerű szükség teremtette meg, — nem versenytársnak, hanem a nagy társaságok „végeken munkáló“ kiegészítőjének s szerény követőjüknek azért, hogy annak utján az unitárius egyházi érdekeket érintő részletek is feldolgoztassanak, megvilágosittassanak.

További kérdésként nyomulhat előtérbe az is, hogy az unitárius egyházi élet kebelén belől szükséges volt-e a külön irodalmi társaság alakulása? nem telj esitette-e a múltban és nem teljesíthette volna a jelenben és a jövőben isannak feladatait maga az egyház ?

Nem vonható kétségbe, hogy egyházunk irodalmi vonatkozásban is a múltban is megtett annyit, amennyit tehetett. De határozottan állítom, hogy nem tett annyit, — mert nem tehetett annyit, — amennyit helyzete és jövője megkívánt. Ennyire az egyháznak az általános adminisztrálás gondja és teendője s fogyatékos

27