Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitárius irodalmunk kérdései

volt-e ? és van-e szükség külön unitárius irodalmi társaság alapítására ? Nem lehetne-e az ugyanazon faj kebelében levő összes irodalmi társaságok egyesítése s igy erőtömörités utján a célt sikeresebben megközelíteni ? a történelmi múltat jobban megvilágítani? a közművelődést eredményesebben munkálni ? E kérdés feltevése sem indokolatlan, mert hisz több szem többet lát, nagyobb erő, nagyobb teljesítésre képesít ? ... ámde a nagy Széchenyi állapította meg, hogy az emberi tehetség egy kis lámpa, mely fényével csak egy kis kört képes bevilágítani,, mig a körnek további szélei bevilágitatlanok maradnak. Emberi gyarlóság, hogy minden előnynél a nagyobb fizikai erő, vagy tömeg erő törekszik elsőbbséget biztosítani magának s bizony a gyengébb, a kisebb erő a széleken bevilágositás nélkül marad. Csak kivételesen, — Istennek különös kegyelméből — terem egy-egy kiemelkedő, a kicsinyeket is meglátó Br. Baldáesy szellemi nagyság.

Mi unitáriusok számbelileg kevesen vagyunk, — tündöklő nagyjaink mögött nem állottak és nem állanak hatalmas tömegek, mi tehát — ha elfogultság egyáltalán nem létezne, -— akkor is csak a bevilágositandó tér külső szélein találhatunk — s tapasztalataink szerint találtunk helyet s nem állapíthatjuk meg, hogy unitárius érdekeink bár aránylagos elsőbbségben is részesültek volna.

Nem panaszként említem fel, mert hisz nagyjaink iránti személyes elismerés soha nem volt fogyatékos, hisz e nagyok úgy a multak-26