Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitárius irodalmunk kérdései

rem azt is, hogy ez emberileg indokolható is lehetne, — halljuk is itt és ott. — az élet viharaival küzködők ajakéról a megnyilatkozást,

— hogyha életét előlkezdhetné, birkapásztor lenne s hogy botjára támaszkodva — gondolkozás nélkül — csak a földre és a napba nézne.

Ámde nem lehet indokolni, a faj, — a társadalom, az egyház szempontjából, — melyeknek életét, fennmaradását, jövőjét csakis az erkölcsi és irodalmi értékek termelése biztosíthatja és biztosítja.

A betű csak azt öli meg, ki a betűt nem érti meg. A kés csak annak kezében ártó eszköz, ki azzal nem tud bánni. Azt a gyermek kezéből azért vesszük ki, hogy azzal öntudatlanul — magát vagy mást meg ne sértsen, — ■de annak, ki azzal építeni, — utat készíteni, -— vagy gyomot irtani akar, egyenesen kezébe adjuk azt.

A betű is áldás azoknak, kik azokból és azok utján a kimagasló elődök példanyujtását tanulmányozzák — s a célt, melyet megközelítendő, — az irányt, a mely felé haladniok kell

— megtanulni akarják.

Áz „Unitárius Irodalmi Társaság“ célja

— alapszabályainak 2. §-a szerint — „az unitárius történelemnek és hitelveknek közismertté tétele, az unitárius vallás hívei közmivelődésének előmozdítása“. Nagy és nemes cél! Ha ebből az unitárius jelzőt lekapcsoljuk, hang nélkül magáévá teszi és tehette is minden irodalmi társaság, — előtérbe nyomul azért egy másik kérdés:

25