Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitárius irodalmunk kérdései

emberiségnek kevésbé kiművelt óriási tömege, nem törődik a nagy világ sok ezernyi hírével, bajával, sorsával — s nem törekszik ezeknek gondjával saját haját fehérre meszeltetni, arca barázdáit mélyíteni és sokasitani, — hanem megelégedik az édes anyaföld barázdáinak forgatásával, — vagy a gondjaira bízott nyáj önzésével — s a nagy Kisfaludy szavai szerint „hantra dőlve, fütyörészve legelteti nyáját“ s nem is gondol arra, hogy kinek hős pora nyugodhatik a hant alatt; — ha látjuk, hogy e fütyürésző a maga szűk életköréből kiválasztja az ízlése szerinti szépség királynőt — s nem törődik Miss Európákkal, hanem azzal gondtalanul, — de minden esetre gondolkozások és töprengések nélkül éli le piros arccal, — az Isteni gondviselés által neki juttatott száz esztendőket — s ha ezzel szemben azt látjuk, hogy a tudományt és közművelődést terjesztő munkások osztályrésze az állandó küzködés, kutatás, töprengés, nélkülözés és korai elmúlás, indokoltnak találjuk a kérdés előtörését, hogy érdemes-e ? emberies-e ? sőt szabad-e a közmivelődés határait szélesbiteni ? a betű uralmát terjeszteni ?s nem istenesebb cselekmény lenne-e a szél elől a szél alá vonulni? a vihar elől a fa, vagy fedél védelméhez menekülni? a vészek és viharok idejét Ripp van Winkle módjára átaludni ? s igy az emberi műveltség gyermekkorát — talán a végletekig — hosszabbítani meg ?

Elismerem, hogy egyénileg mindenesetre előnyösebb s mindenesetre kényelmesebb lenne mindezen kérdésekre igennel felelni, — elisme-24