Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)
Gyermeknyaraltatásunk a Szentábrahámi Pihenőben
n í eknyaraltatásnak az a célja, hogy szegény ésarra reászoruló gyermekeket néhány hétre hozzájnttaison a szabad levegő, a jobb koszt és gondatlan nyarlás örömeihez. De ennél még valamivel több is. Az említett célt el tudtuk érni részben a múltán is, amikor gyermkeinket különféle nyaral tatás! akciókkal táborokba küldöttük. A célt második és unitárius jővén« dőnk építése szempontjából fontosabbik részét csak saját táborhelyünkön unitárius tábor vezetők útján tudjuk megvalósítanti. Ez a cél pedig az unitárius öntudat építése, a cselekvő unitárizmus előkészítése a gyermek lelkében. Reákészíteni őket arra, hogy szétszórtságuk tudata ne csüggesisze el őket, ne bántsa az, hogy az egész iskolában, két- vagy háromszáz gyermek között ő az unitárius és lássa meg itt, a táborban, hogy harminc kis társával együtt ő is, hogyha kell harcos katonája az unitárius hűségnek. Barátság szövődött a kis gyermekek lekében s ennek a barátságnak a szálai az unitárius jövendő aranyszáli között raktározzák el, ott ahol a, mai reverzál ist adó, egyházával alig törődő unitárius nemzedék helyébe új, hitében erősebb és ahhoz öntudatosan ragaszkodó nemzedéket akarunk állítani. A táborban egyszerűségben és baráti együttműködésben éltünk. A tábor irányítói együtt dolgoztak, étkeztek és együtt játszottak a gyermekekkel. Minden nap dolgoztunk is valamit, hogy munkánkon keresztül hálánkat és ragaszkodásunkat beleépítsük a Pihenőbe, hogy az utánunk következő unitárius nemzedék ré~ 1C6
