Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Gyermeknyaraltatásunk a Szentábrahámi Pihenőben

szere, ezáltal is példaadást szolgáltassunk. Jó karban tartottuk a telep elkészített útait, azonkívül kiépítettünk egy hosszú egyenes utat, a lélek tiszta ösvényére emlékeztetőt, mely az épületektől elvezet egészen a patakhoz, ahol már tavaly ideiglenes gátat építve, fürdőt létesítettünk, melyet, ha Isten segít az idén már szép új medence fog pótolni. A félárbócon lengő magyar zászló mellett imádkozva, minden reggel és este Isten áldását kértük egyházunkra és arra a sokat szenvedett magyar népre, melynek hűséges és áldozatos tagjai akarunk maradni. A körülöttünk levő hegyek pedig figyelmeztettek arra, hogy hitünk alapító hőse Dávid Ferenc az erdélyi földbe gyökereztette le egyházunk alapjait s ehhez az ősi földhöz és egyházhoz, kényszerű magunkrahagyatottságának perceiben is hűségesen ragaszkodunk. A vasárnapi istentiszteletünkön a hithűség, erdélyiségünk szellemi örögségéhez való ragaszkodás és az imádság ereje voltak egyházi beszédeink vezető gndolatai. A Bibliából minden reggel gyermekeink olvastak fel egy kiválasztott részt, hogy az evangélium gondolatai erősítsék szíveinket a napi küzdelemre. Zászló fel- és levonásunkat énekkel kezdettük és végeztük s minden délután énekórákat tartottunk, ahol egyházi énekeinket és régi székely nótákat tanultunk éfe gyakoroltunk. Amikor leszállóit az este, akkor a nagy teremben összegyűlve, beszélgettünk hitünk igazságairól, megmagyaráztuk egymásnak újra. az unitárius hitvallás igazságait, a hit Isten ajándéké, nagy107