Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Hogyan dolgoznak az erdélyi unitárius asszonyok?

lányokra, — a népművészet remekeire, mint a szegényeknek szánt meleg viselőruhákra . . .

Egyszerű adatok mennyi egészséges szeretetet, mennyi megtartó erőt képesek sugározni magukból.

Torockón tavaly csecsemőgondozó tanfolyamra gyűltek össze az unitárius anyák, sőt a másvallású asszonyok is eljöttek, — Tordán az idén játék- és mesedélutánok indultak az unitárius gyermekek részére. — Székelyudvarhelyen a magyar nyelv és történelem elemeivel ismertetik meg a nőszövetség tagjai az idegen iskolába járó kicsi unitáriusokat. — Kolozsvárt a szegény unitárius elemisták naponta tejet tízóraiznak az unitárius asszonyok jóvoltából, megvalósult a napközi otthon is. S Erdélyszerte hány száz gyermek jár abban a ruhában és cipőben iskolába, amit a nőszövetségektől kapott?!

A diákság rengeteget köszönhet a nőszövetségek anyai segítő munkájának. Az árvákat tanittatják, a szegényeket tandijsegélyben részesítik. Hogy a felelősségteljes és öntudatos magyar középosztály nem sorvad el, hanem friss utánpótlást kap a kiváló unitárius fiatalság soraiból, az unitárius asszonyok akaraterejének köszönhető, akik a diákok életszükségleteit közös erővel mindig előteremtik.

Az unitárius családok testi-lelki támogatása* minden beszámolóban első helyet foglal el. Aki a mai erdélyi pénztelenséget ismeri, elámul a rendszeres családi segélyezések összegén. S hát még, amit napi félkupa tejben, kenyérben, zsírban, házbérelengedésben adományoznak össze az asszonyok! A szegény asszony fillérje ked-79