Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Hogyan dolgoznak az erdélyi unitárius asszonyok?

vés az Isten előtt. . . Hány szegény erdélyi asszony önmagától elvont fillérjeiből gyűlnek össze ezek az összegek.

Szinte fel sem lehet sorolni, mi mindenre ki nem terjed a figyelmük. Az unitárius cselédlányok lelki gondozása és szórakoztatása több városban rendszeresen folyik. A kórházi látogatások, a betegeknek szánt csomagok küldözgetése sem ötletszerű, hanem pontosan fel van osztva az asszonyok között. A templomi ünnepélyeknek, vallásos estélyeknek megvan a hagyományos időpontja, a családias, nagyszabású, évente ismétlődő kirándulásokat pedig mindig valamelyik nagy székely egyéniség sírjának meglátogatásával teszik mélyebbé, emlékezetesebbé.

Erdély igazi arca rajzolódik ki a műsoros teadélutánok szerény beszámolóiból is. A vidám, hangulatos estéket mindig neves erdélyi irók és teológiai tanárok előadásai vezetik be. S a jövedelemből telik a népkonyha, a gyermeknyaraltatás segélyezésére, — munkaképtelen, vagy munkanélküli családapák támogatására, kórházi karácsonyfára, fejlődő egyházközségek templomalapjára, Urasztalteritőre, templomi szőnyegre.

Milyen kedves ötlet az is, hogy a nőszövetségek meghívják a szomszédos faluk nőszövetségének szereplőit s így a műsorok felfrissülnek, kicserélődnek, nem is szólva a kapcsolatok erősödéséről.

Ha a vidéki nőszövetségek ilyen érdekesen, szivósan és körültekintően dolgoznak, milyen

80