Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)
Barabás István: Erdélyi képek. A vasárnapi csizma
A megrendszabályozott egyházfi ijedtében még jobban lábujjhegyre áll s a csizma még hangosabban csikorog. A mulatságos jelenet láttán az arcok gömbölyűre derülnek s bizony csak az esperes ur szemrehányó tekintete tudja visszaparancsolni a nevetés ördögét. De csak éppen egy szempillantásra. Mert amikor az esperes atyai tanácsok osztogatása közben jelentésének annál a részénél tartana, hogy minő fontos szerepe van az iktatókönyvnek az egyházi életben — ujfent megjelenik a színen az egyházfi. Még pediglen a csizmáját a hóna alá csípve — mezítláb. S avval, usgye! kifelé a templomból! Most aztán már nem lehetett visszatartani a nevetés ördögeit. Falrengető kacagásba tör ki az egész gyülekezet. Hasztalan kérés, figyelmeztetés. A nevetéssel birkózó emberek egy a másika után osonnak ki a cinterembe, hogy kinevethessék magukat. Rendnek, fegyelemnek — uram bocsá’I tekintélynek vége. Senkise törődik már a gyűléssel. Csak a templom mélyéből hangzik ki olykor a halálrasebzett tekintély hangja: — De uraim, de kérem: a tárgysorozat! ... Barabás István 64
